Sziasztok! Szeretném mégegyszer megkönni Nektek, hogy olvastátok a blogom, remélem tetszett! Nagyon hálás vagyok, tényleg hihetetlenül sokat jelent! Ennek vége, de már el van kezdve egy új.. nem hiszem hogy annak mostanság lesz folytatása.. Amúgy itt megtalálhattok bármikor, szívesen fogadom az e-mailokat de Facebookon és Twitteren is egyaránt elérhető vagyok.
Itt az új blogok linkje, nézz be.:)! http://wiwiimellie-story.blogspot.hu/ http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/
Sok puszi, Wiwii.xoxo
2013. március 31., vasárnap
~20~ part II.
Sziasztok! Őszinte leszek bántott hogy nem tetszik senkinek a befejező rész ezért gondoltam hogy írok egy másikat. Nem láttam még ilyet, de gondoltam hogy csak én lehetek ilyen zakkant idióta. Jó olvasást cicuk!;)
* másik blogom már folyamatban van vagy mégsem?! http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/ *
Puszi, Wiwii.x
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
-Jaj Hanna gyere már!-szólt rám Emily.
-Egy pillanat!-vigyorogtam a barátnőmre.
Feltűnően és hangosan sóhajtott egyet, majd kiment a kocsihoz, nekitámasztotta magát és onnan figyelt.
-Ne legyél már ilyen, a tengerpart nem szalad el!-kacsintottam rá.
-Te sosem nősz fel.-mosolygott.
Bepakoltuk a csomagtartóba a szükségesnek ítélt dolgokat, majd mi is beültünk az autóba, felbőgött a motor, és Em nagy örömére elindultunk a csajos napunkra. A nagy rohanás hevébe néha elhanyagoljuk egymást, ritkábban futunk össze, így hetente vagy két hetente kiveszünk egy nap szabadságot és együtt töltjük. Jó, ha az embernek van egy ilyen barátja, akivel kitartanak egymás mellett, jóban, rosszban már évek óta.
Útközben beugrottunk a boltba napolajért, mert azt szépen elfelejtettük. Az utat lényegébe elhülyéskedtük, hangosan 'énekeltünk' a rádióval, meg röhögtünk. Szerintem ha találkoztunk volna egy rendőrrel azonnal bevonta volna a jogsimat, de szerencsére elég kihalt volt az oda vezető út, néha megfordult a fejemben az, hogy lehet hogy eltévedtünk. Amikor meghallottam a sikítozást rögtön tudtam hogy jó helyen járunk.
Kevesebben voltak mint amire számítottunk de ez nem volt gond, kinéztünk egy helyet, majd oda kipakoltunk. A bikinink már rajtunk volt, így csak lekellett vennünk a pólót és a rövidgatyát. Feltettük a napszemcsinket és indulhatott a 'buli'. Kifeküdtünk napozni, majd megmártóztunk a vízbe. Em unszolására beálltunk egy kicsit röpizni, nagyon fárasztó meló, meg kel mondjam, elég hamar kidőltem. A meccs végét a homokban ülve néztem, nyertünk 13:10-re. Örültem neki, így rögtön odaszaladtam hozzájuk és gratuláltam, hirtelen megfordultam és egy ismerős alakot láttam, szám tátva maradt, szinte elsápadtam, azonnal odafordultam Emilyhez és kirángattam a tömegből.
-Emily, te jó ég, nem hiszed el kit láttam!-kezdtem-Szerintem az Louis!-mutattam a távolba.
-Most szerinted ő az, vagy tényleg ő az?-kérdezte majd jobbra nézett.
-Hát öm.. nem tudom...
-Én nem ismerem fel, de lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy csak megártott a nap!-kacsintott.
Megráztam a fejem hátha tényleg elmentek otthonról és képzelődök. Picit visszavonultam a többiektől és arra jutottam, hogy ez nem lehet!
Elindultam a kis 'bár' irányába majd rendeltem magamnak egy koktélt, hátha ez kitisztítja a fejem. Kicsit várnom kellett, így arrébb mentem. Nézelődtem jobbra-balra, hátha felismerek egy két embert de senki nem volt ismerős.
-Kész a koktélod!- szólt a mixer.
-Tessék!-fordult felém valaki és a kezembe adta az italomat, nem láttam ki az, túlságosan a szemembe sütött a nap.
-Köszi!-mosolyogtam rá majd hátat fordítottam.
-Meg se ismersz?- szólított meg valaki.
Először nem voltam benne biztos hogy nekem szól, mert nem igazán hallottam a hangját a többiek beszéde miatt, de mikor megérintette a vállam akkor biztossá vált, így felé néztem.
-Uramisten.-szó szerint leesett az állam, a poharamat majdnem elejtettem, ott állt velem szembe Lou...
-Öhm..bocsi, talán próbáljuk meg még egyszer.Szia.-hangom rekedtes volt, de nem csoda.
-Hello.-vigyorgott még mindig.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy, hogy nyaralok.-válaszolt.-Na és te?
-Emlékszel Emlyre?Vele vagyok itt, csajos napot tartunk!
* másik blogom már folyamatban van vagy mégsem?! http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/ *
Puszi, Wiwii.x
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
-Jaj Hanna gyere már!-szólt rám Emily.
-Egy pillanat!-vigyorogtam a barátnőmre.
Feltűnően és hangosan sóhajtott egyet, majd kiment a kocsihoz, nekitámasztotta magát és onnan figyelt.
-Ne legyél már ilyen, a tengerpart nem szalad el!-kacsintottam rá.
-Te sosem nősz fel.-mosolygott.
Bepakoltuk a csomagtartóba a szükségesnek ítélt dolgokat, majd mi is beültünk az autóba, felbőgött a motor, és Em nagy örömére elindultunk a csajos napunkra. A nagy rohanás hevébe néha elhanyagoljuk egymást, ritkábban futunk össze, így hetente vagy két hetente kiveszünk egy nap szabadságot és együtt töltjük. Jó, ha az embernek van egy ilyen barátja, akivel kitartanak egymás mellett, jóban, rosszban már évek óta.
Útközben beugrottunk a boltba napolajért, mert azt szépen elfelejtettük. Az utat lényegébe elhülyéskedtük, hangosan 'énekeltünk' a rádióval, meg röhögtünk. Szerintem ha találkoztunk volna egy rendőrrel azonnal bevonta volna a jogsimat, de szerencsére elég kihalt volt az oda vezető út, néha megfordult a fejemben az, hogy lehet hogy eltévedtünk. Amikor meghallottam a sikítozást rögtön tudtam hogy jó helyen járunk.
Kevesebben voltak mint amire számítottunk de ez nem volt gond, kinéztünk egy helyet, majd oda kipakoltunk. A bikinink már rajtunk volt, így csak lekellett vennünk a pólót és a rövidgatyát. Feltettük a napszemcsinket és indulhatott a 'buli'. Kifeküdtünk napozni, majd megmártóztunk a vízbe. Em unszolására beálltunk egy kicsit röpizni, nagyon fárasztó meló, meg kel mondjam, elég hamar kidőltem. A meccs végét a homokban ülve néztem, nyertünk 13:10-re. Örültem neki, így rögtön odaszaladtam hozzájuk és gratuláltam, hirtelen megfordultam és egy ismerős alakot láttam, szám tátva maradt, szinte elsápadtam, azonnal odafordultam Emilyhez és kirángattam a tömegből.
-Emily, te jó ég, nem hiszed el kit láttam!-kezdtem-Szerintem az Louis!-mutattam a távolba.
-Most szerinted ő az, vagy tényleg ő az?-kérdezte majd jobbra nézett.
-Hát öm.. nem tudom...
-Én nem ismerem fel, de lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy csak megártott a nap!-kacsintott.
Megráztam a fejem hátha tényleg elmentek otthonról és képzelődök. Picit visszavonultam a többiektől és arra jutottam, hogy ez nem lehet!
Elindultam a kis 'bár' irányába majd rendeltem magamnak egy koktélt, hátha ez kitisztítja a fejem. Kicsit várnom kellett, így arrébb mentem. Nézelődtem jobbra-balra, hátha felismerek egy két embert de senki nem volt ismerős.
-Kész a koktélod!- szólt a mixer.
-Tessék!-fordult felém valaki és a kezembe adta az italomat, nem láttam ki az, túlságosan a szemembe sütött a nap.
-Köszi!-mosolyogtam rá majd hátat fordítottam.
-Meg se ismersz?- szólított meg valaki.
Először nem voltam benne biztos hogy nekem szól, mert nem igazán hallottam a hangját a többiek beszéde miatt, de mikor megérintette a vállam akkor biztossá vált, így felé néztem.
-Uramisten.-szó szerint leesett az állam, a poharamat majdnem elejtettem, ott állt velem szembe Lou...
-Öhm..bocsi, talán próbáljuk meg még egyszer.Szia.-hangom rekedtes volt, de nem csoda.
-Hello.-vigyorgott még mindig.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy, hogy nyaralok.-válaszolt.-Na és te?
-Emlékszel Emlyre?Vele vagyok itt, csajos napot tartunk!
2013. március 11., hétfő
~20~
Sziasztok!:)Na hát eljutottunk idáig, itt az utolsó rész, szeretnélek titeket megkérni arra, hogy aki addig nem írt nekem, az most tegye meg.Tetszett a sztori?Remélem igen, KÖSZÖNÖM annak aki végig olvasta és nem hagyott itt.:)Ehhez, semmi ihletem nem volt...Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
Puszi,Wiwii.xoxo
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
Egy két óra alatt olvastam el több év történéseit.Újra átéltem az eseményeket, milyen jó is volt akkor vele, mennyire fájt a csalódás, a szakítás.Könnyeim csak úgy záporoztak , már annyiszor belegondoltam abba, hogy mi lett volna..ha nem ment volna el.Talán akkor még együtt lennék és az ő jegyese lennék?Azt se tudom mi van vele, van e családja, felesége, barátnője.Nem akarok tőle már semmit, csak azt szeretném tudni, hogy ő is egy jó emlékként gondol vissza rám, mint én rá.Lehet, hogy ezt a naplót nem is kellett volna megtalálnom, talán hiba volt felbolygatni a rég elfeledett dolgokat.
Beszélni akarok vele!Képes lennék mindent felborítani és kockáztatni, csak azért hogy még egyszer találkozzak Louval.Ültem a régi szobám ágyán, és csak erre tudtam gondolni, újra szerelmes tininek éreztem magam, aki a kiszemeltje képe láttán olvadozik.Csak mosolyogni tudtam magamon.
-Drágám gyere,Kristina már bepakolt!-szólt Ty.
-Egy pillanat!-válaszoltam, majd a táskám mélyére süllyesztettem a vastag 'füzetet'.
Visszatettem a párnákat a helyükre, majd a fürdőszobába mentem megigazítani a sminkemet, hisz le rí az arcomról, hogy sírtam.Lemostam az elkenődött festéket, majd elővettem a szemceruzámat és újból kihúztam vele a szememet.Tettem egy kis alapozót az arcomra, mert észrevehetően piros árnyalatba öltözött az elmúlt percekben,végül az epres szájfényemből tettem az ajkamra.Vettem egy mély levegőt majd lementem, már csak rám vártak, magamra varázsoltam a már jól ismert ál mosolyomat, és így tipegtem végig a házon.
-Akkor nem megyünk?-'vigyorogtam'.
-De persze, induljunk!
Bepakoltuk a cuccokat a hatalmas autóba, majd elindultunk a reptérre.Hát igen van ami nem változik, anya új házat vett Miamiba és most oda költözik, nem tudom ennek mi értelme, de inkább nem állok le vele vitatkozni.Az út csendben telt, teljesen kívülállónak éreztem magam,ők jól elbeszélgettek az új lakásról és már azt is eltervezték, hogy kimegyünk meglátogatni.Bírom az ilyen előre eltervezett kötelező programokat.
Megvártuk anyával a repülőt, azaz egy óra maga volt a pokol, nem bírtam egy helyben ülni, ők pedig csak beszéltek.Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy rohadtul nem érdekel milyen tengerpartok vannak Miamiba, de nem tettem.
Arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok és hátra ültem, csak néztem ki az ablakon.Elég messze lakunk a reptértől és a közlekedés is szar volt, így mikor már fél órája utaztunk, a telefonomat is elkezdtem böngészni.Írtam egy pár SMS-t Emilynek hogy valamikor összefuthatnánk és csinálhatnánk egy csajos napot, mivel már ő is Londonban lakik négy éve.Feltűnt, hogy vagy tíz perce egy helyben állunk, ezért előre hajoltam a barátomhoz.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Valami baleset történt, így itt fogunk dekkolni egy ideig.-válaszolt egy féloldalas mosollyal.
Lebénultam.Jó pár emlék kép rohamozta meg az elmémet, alig bírtam őket kitörölni, -vagyis inkább jó mélyre elsüllyeszteni-most pedig egy szempillantás alatt az összes előjött.
Úgy éreztem magam mint egy elmebajos.Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rá gondoljak, de nem igazán jött össze, végül inkább az alvás mellett döntöttem.Alig húsz perc szunyókálás után kiabálásra ébredtem, még mindig ugyanott álltunk ahol eddig.Remek.Feltápászkodtam magam ülő helyzetbe, majd körbe néztem, nem viselték valami jól az autósok ezt a nagy dugót.Nem tudtam magammal mit kezdeni, és ezt Ty is észre vette, mert bekapcsolta a rádiót.Elkezdtünk 'táncolni' a jó számokra, közben nevettünk,a sok mocorgás után eléggé elfáradtam, így becsuktam a szemem és megint eldőltem a hátsó ülésen, és így beszélgettünk.Minden békés és nyugodt volt csak én nem miután meghallottam a rádióba a Little Things-t.
Beszélni akarok vele!Képes lennék mindent felborítani és kockáztatni, csak azért hogy még egyszer találkozzak Louval.Ültem a régi szobám ágyán, és csak erre tudtam gondolni, újra szerelmes tininek éreztem magam, aki a kiszemeltje képe láttán olvadozik.Csak mosolyogni tudtam magamon.
-Drágám gyere,Kristina már bepakolt!-szólt Ty.
-Egy pillanat!-válaszoltam, majd a táskám mélyére süllyesztettem a vastag 'füzetet'.
Visszatettem a párnákat a helyükre, majd a fürdőszobába mentem megigazítani a sminkemet, hisz le rí az arcomról, hogy sírtam.Lemostam az elkenődött festéket, majd elővettem a szemceruzámat és újból kihúztam vele a szememet.Tettem egy kis alapozót az arcomra, mert észrevehetően piros árnyalatba öltözött az elmúlt percekben,végül az epres szájfényemből tettem az ajkamra.Vettem egy mély levegőt majd lementem, már csak rám vártak, magamra varázsoltam a már jól ismert ál mosolyomat, és így tipegtem végig a házon.
-Akkor nem megyünk?-'vigyorogtam'.
-De persze, induljunk!
Bepakoltuk a cuccokat a hatalmas autóba, majd elindultunk a reptérre.Hát igen van ami nem változik, anya új házat vett Miamiba és most oda költözik, nem tudom ennek mi értelme, de inkább nem állok le vele vitatkozni.Az út csendben telt, teljesen kívülállónak éreztem magam,ők jól elbeszélgettek az új lakásról és már azt is eltervezték, hogy kimegyünk meglátogatni.Bírom az ilyen előre eltervezett kötelező programokat.
Megvártuk anyával a repülőt, azaz egy óra maga volt a pokol, nem bírtam egy helyben ülni, ők pedig csak beszéltek.Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy rohadtul nem érdekel milyen tengerpartok vannak Miamiba, de nem tettem.
Arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok és hátra ültem, csak néztem ki az ablakon.Elég messze lakunk a reptértől és a közlekedés is szar volt, így mikor már fél órája utaztunk, a telefonomat is elkezdtem böngészni.Írtam egy pár SMS-t Emilynek hogy valamikor összefuthatnánk és csinálhatnánk egy csajos napot, mivel már ő is Londonban lakik négy éve.Feltűnt, hogy vagy tíz perce egy helyben állunk, ezért előre hajoltam a barátomhoz.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Valami baleset történt, így itt fogunk dekkolni egy ideig.-válaszolt egy féloldalas mosollyal.
Lebénultam.Jó pár emlék kép rohamozta meg az elmémet, alig bírtam őket kitörölni, -vagyis inkább jó mélyre elsüllyeszteni-most pedig egy szempillantás alatt az összes előjött.
Úgy éreztem magam mint egy elmebajos.Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rá gondoljak, de nem igazán jött össze, végül inkább az alvás mellett döntöttem.Alig húsz perc szunyókálás után kiabálásra ébredtem, még mindig ugyanott álltunk ahol eddig.Remek.Feltápászkodtam magam ülő helyzetbe, majd körbe néztem, nem viselték valami jól az autósok ezt a nagy dugót.Nem tudtam magammal mit kezdeni, és ezt Ty is észre vette, mert bekapcsolta a rádiót.Elkezdtünk 'táncolni' a jó számokra, közben nevettünk,a sok mocorgás után eléggé elfáradtam, így becsuktam a szemem és megint eldőltem a hátsó ülésen, és így beszélgettünk.Minden békés és nyugodt volt csak én nem miután meghallottam a rádióba a Little Things-t.
2013. március 7., csütörtök
~19~
Sziasztok!Ez az utolsó előtti rész, én nagyjából meg vagyok vele elégedve, szerintem le tudtam írni az érzéseket.Nem sokára jön az utolsó fejezet...Jó olvasást!
Puszi,Wiwiii.xoxo
Tudtam hogy egyszer vége lesz de nem gondoltam volna hogy most, nem voltam rá felkészülve egyáltalán nem.Az én tündérmesém itt és most véget ért, a hercegnő kidobta a hercegét.Gondoltam, hogy ez nem tart majd örökké de egy kicsit hosszabbra számítottam és nem így kellett volna szakítani.Nem végződik minden happy end-del.Az élet, nem egy vígjáték, nincs senki aki megmondaná hogy éld, mikor mit tegyél, mikor mit mondj.Nem lehet mindig helyesen cselekedni egyszerűen az lehetetlen.Az élethez kompromisszumok kel kötni, alkalmazkodni kel a másikhoz.Gyáva vagyok, megfutamodtam az előtt, mielőtt megpróbáltam volna..Nem ismerek magamra, már annyi mindent kibírtam de most egyszerűen nem tudtam mást tenni úgy érzem ezt kellett tennem.
Haragudnom kellene rá, hisz elmegy, itthagy egyedül és mégcsak nem is szólt.Egy nap múlva indulnak az első állomásra, öt hónapig távol lesz.Most szenvedjek öt hónapig?Más mit tett volna..?Ugyan ezt!Nem..?De nem vagyok rá mérges, még most is nagyon szeretem.Biztos, most azt hiszi, hogy azért szakítottam vele,mert már nem szeretem, pedig ez rohadtul nem így van!Magamra haragszom...Akkor felnőttként viselkedtem mikor nem kellett, most meg, olyan vagyok mint egy tíz éves.Ügyes vagy Hanna, ezt elintézted!;)
Össze kel szednem magam, muszáj!Nem küldhetem saját magam padlóra!A világ sem áll meg, azért mert nekem fáj, ugyanúgy megy tovább minden, senki nem fog az én problémámmal törődni és ezt nem is várhatom el!
Álomba sírtam magam, de pár óra múlva felébredtem és csak rá tudtam gondolni, megint.Semmivel nem tudtam elterelni a figyelmem,mikor becsuktam a szemem Lou jelent meg előttem.Annak a két percnek az eseményei cikáztak a fejembe, újra és újra lejátszódott bennem.
-Figyelj Hanna, mondanom kel valamit.-kezdte majdhogynem remegő hanggal.
-Nekem bármit elmondhatsz!-bíztattam.
-Először is, tudnod kel hogy szeretlek-fogta meg a kezem-és nem akarlak emiatt elveszíteni.-nézett rám.
-Én is nagyon szeretlek.-mosolyogtam majd megcsókoltam.
-A turnénk nemsokára kezdődik.-szólalt meg több perces csend után.
-Mé-mégis mikor?-érdeklődtem, de nagyon féltem a választól.
-Holnap.-válaszolt, majd rám nézett.
-És ezt nem lehetett volna elmondani, mondjuk sokkal hamarabb?-fakadtam ki.
-Én sajnálom, fogalmam nem volt, hogy kezdhetnék hozzá.-szabadkozott.
-Nem lehetsz ennyire felelőtlen Lou!Mi lesz így...mi lesz így velünk?-hangon alig volt hallható.
-Hát mi lenne?-értetlenkedett.
-Louis ÖT hónapi távol leszel..nem élem túl.-temettem a kezembe az arcomat.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Arra, hogy szakítanunk kel, ez így nem fog menni.A világ másik felén leszel Lou, én pedig itt egyedül.-zokogtam.
-Neked ennyit jelentek?-láttam rajta hogy ő is a sírás szélén áll...
Ez rosszabb mint emlékeztem jegyeztem meg keserűen magamba, de ez persze még a fele se volt a veszekedtünk, de azt nem tudtam felidézni..egyszerűen nem ment.Csak az járt a fejembe, hogy még egyszer, utoljára elmondjam neki, hogy nagyon szeretem.Újra erőt vett rajtam a zokogás, nem tudtam mit tenni ellene, sosem éreztem még magam ilyen gyengének, ilyen sebezhetőnek..
2013. március 2., szombat
~18~
Sziasztok!Mindjárt jön a mindentmegváltoztató rész, kiderül, hogy happy end lesz e a vége a sztorinak.Remélem várjátok már!Ebbe a részbe nem igazán tudtam mit írni, ezért unalmas lett és rövid.Sajnálom..DE a következő kárpótolni fog!;).Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
..öt nappal később...
Kedves Naplóm!
Az elmúlt napok nagyon eseménytelenek voltak, Louval még mindig nem találkoztam, pont ma egy hete, a legszebb az egészben az, hogy még telefonon is csak kétszer beszéltünk.Üresnek érzem magam nélküle, borzalmas, de holnap végre találkozunk, vagyis azt ígérte..Már nem tudom mit higgyek, bízom benne, azzal nincs gond, tudom hogy szeret..vagy talán mégse..Lehet, hogy titkol valamit de ha megcsalt volna akkor azt a srácok elmondták volna..Komolyan, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba és nem mondja el mit miért csinál én be fogok golyózni!
Tom nagyon jó arc, próbál felvidítani Laurával együtt, ma este bulizni voltunk, hát nem igazán úgy sült el ahogy ők azt gondolták.Nem lett jobb kedvem, bár egy időre elfelejtettem hogy miért is vagyok szomorú.Hát igen, talán több alkoholt fogyasztottam mint amennyit kellett volna, így elég sokáig rosszul voltam és feküdtem,talán akkor egy kicsit kialudtam magam.Jaj, hát igen napok óta csak pár órát alszom, egyszerűen nem tudok, folyamatosan kattog az agyam.
Emilyt már az őrületbe kergettem szerintem, mert nem veszem fel neki a telefont, sőt senkivel nem akarok beszélni, talán ha Louis hívna felvenném..Vagy mégse.Annyira ki vagyok rá akadva, nem értem miért élvezi azt, hogy az őrületbe kerget?!De ha tovább folytatja ezt a 'nem beszélek a barátnőmmel' viselkedését, akkor kénytelen leszek új ruhatárat beszerezni, mert a fagyis dobozok már tornyosulnak az ágyam mellett.Sajnos nem vagyok az a fajta akin ez az édességmennyiség nem látszódik meg, biztos vagyok benne hogy már felszedtem minimum öt kilót.Remek,olyan leszek mint egy viziló!Az a legviccesebb az egészben, hogy most ez a legkisebb problémám, nem érdekel ha nem férek bele a legszebb ruhámba!
Annyira ragaszkodok hozzá, sosem szerettem még ennyire senkit mint őt, az a gondolat hogy elveszítem, hogy egy másik lánnyal van sírásra kényszerít.Úgy érzem nem tudnék mást szeretni csakis Őt..
Puszi,Wiwii.xoxo
..öt nappal később...
Kedves Naplóm!
Az elmúlt napok nagyon eseménytelenek voltak, Louval még mindig nem találkoztam, pont ma egy hete, a legszebb az egészben az, hogy még telefonon is csak kétszer beszéltünk.Üresnek érzem magam nélküle, borzalmas, de holnap végre találkozunk, vagyis azt ígérte..Már nem tudom mit higgyek, bízom benne, azzal nincs gond, tudom hogy szeret..vagy talán mégse..Lehet, hogy titkol valamit de ha megcsalt volna akkor azt a srácok elmondták volna..Komolyan, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba és nem mondja el mit miért csinál én be fogok golyózni!
Tom nagyon jó arc, próbál felvidítani Laurával együtt, ma este bulizni voltunk, hát nem igazán úgy sült el ahogy ők azt gondolták.Nem lett jobb kedvem, bár egy időre elfelejtettem hogy miért is vagyok szomorú.Hát igen, talán több alkoholt fogyasztottam mint amennyit kellett volna, így elég sokáig rosszul voltam és feküdtem,talán akkor egy kicsit kialudtam magam.Jaj, hát igen napok óta csak pár órát alszom, egyszerűen nem tudok, folyamatosan kattog az agyam.
Emilyt már az őrületbe kergettem szerintem, mert nem veszem fel neki a telefont, sőt senkivel nem akarok beszélni, talán ha Louis hívna felvenném..Vagy mégse.Annyira ki vagyok rá akadva, nem értem miért élvezi azt, hogy az őrületbe kerget?!De ha tovább folytatja ezt a 'nem beszélek a barátnőmmel' viselkedését, akkor kénytelen leszek új ruhatárat beszerezni, mert a fagyis dobozok már tornyosulnak az ágyam mellett.Sajnos nem vagyok az a fajta akin ez az édességmennyiség nem látszódik meg, biztos vagyok benne hogy már felszedtem minimum öt kilót.Remek,olyan leszek mint egy viziló!Az a legviccesebb az egészben, hogy most ez a legkisebb problémám, nem érdekel ha nem férek bele a legszebb ruhámba!
Annyira ragaszkodok hozzá, sosem szerettem még ennyire senkit mint őt, az a gondolat hogy elveszítem, hogy egy másik lánnyal van sírásra kényszerít.Úgy érzem nem tudnék mást szeretni csakis Őt..
2013. február 25., hétfő
~17~
Sziasztok!A blog összesen 20 fejezetből fog állni, ami aztjelenti, hogy már a vége fele vagyunk.Remélem tetszett mindenkinek a Louisos rész, szerintem a hosszával nincs semmi baj a minősége meg..hát..:'DDNagyon fájó, hogy a nézettség csökken..ezt a három fejezetet birjátok ki, kérlek.. Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Arra számítottam hogy Louis mellett ébredek, de otthon a saját ágyamban keltem fél hétkor.Elvégeztem a reggeli előkészületeket majd a stúdióba indultam, pár perc erejéig összetalálkoztam Laurával dumáltunk egy kicsit,büszkén számoltam be neki a kis szabadságomról.Beavatott hogy mik történtek a napokban, meglepett hogy egy gyakornok is van köztünk.Odamentem és bemutatkoztam az új srácnak, meglepően kedves és szimpatikus volt felajánlottam hogy majd meló után körbevezetem, hisz ez az elő napja itt.Elkezdtünk dolgozni, imádom hogy itt pörög az élet,Tom csak ült és figyelmesen kémlelt minket, nem tetszett hogy nem szólt bele a dolgok menetébe.Majd beszélek vele erről is.Minden a fejetetejére állt mert valaki elírt valamit és ki se látszottunk a munkából, szerencsére jó csapat vagyunk és hamar megoldjuk az ilyen kisiklásokat.A főnök kettőre jött amit teljesen elfelejtett mindenki, így nagy meglepetésként ért, mikor belépett.Nevetségesen nézhettünk ki; megdöbbent arc, ajtóra irányított tekintett.
A fárasztó megbeszélés után, az új fiút ígéretem szerint körbevezettem, jól elbeszélgettünk a kis körút alatt.Sok mindent megtudtam róla, például a szülei kiakadtak mikor tényként közölte velük, hogy Londonba utazik egy fotós gyakornoki állás miatt.Ügyvédnek, vagy komoly szakmára szánták a kicsi fiacskájukat.Hm ez pech.Meglepett,. hogy még a barátnőjét is otthagyta az utazás miatt, nagyon komolyan veszi, ez egyben jó és rossz is.Az ismerkedésünk addig tartott, amíg el nem értünk a házamig, ott elváltak útjaink, de nem sok időre, hisz holnap a stúdióba találkozunk ismét.
Amint beléptem a lakásba, rávetettem magam a kanapéra és feküdtem egy darabig, meg se bírtam mozdulni.Előhalásztam a mobilom és felhívtam Louist, de kinyomott.Először nem értettem miért, majd megnyugtattam magam azzal, hogy még biztos próbán van és nincs ideje telefonálni.Átöltöztem majd csináltam egy kis kultúrát a kanapén azután lehoztam a laptopom és bekapcsoltam a TV-t.Megnéztem az e-mailjaimet, majd Skypeon csetelni kezdtem pár régi barátommal, köztük Emilyvel is.Elmondtam neki hogy mi történt ma, mire ő is mesélni kezdett, jó volt hallani hogy neki remek napja volt.Később megint megpróbáltam felhívni a barátomat, sikerült is hisz nem nyomott ki.Elég durva hangnembe közölte velem, hogy miért nem bírom megérteni hogy nem tudja felvenni a rohadt telefonját és ne hívkáljam, ha lesz ideje majd megcsörget.Ezek után, könnyes szemmel nyomtam ki a hívást, majd rosszkedvűen folytattam a laptopom nyomkodását.
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Arra számítottam hogy Louis mellett ébredek, de otthon a saját ágyamban keltem fél hétkor.Elvégeztem a reggeli előkészületeket majd a stúdióba indultam, pár perc erejéig összetalálkoztam Laurával dumáltunk egy kicsit,büszkén számoltam be neki a kis szabadságomról.Beavatott hogy mik történtek a napokban, meglepett hogy egy gyakornok is van köztünk.Odamentem és bemutatkoztam az új srácnak, meglepően kedves és szimpatikus volt felajánlottam hogy majd meló után körbevezetem, hisz ez az elő napja itt.Elkezdtünk dolgozni, imádom hogy itt pörög az élet,Tom csak ült és figyelmesen kémlelt minket, nem tetszett hogy nem szólt bele a dolgok menetébe.Majd beszélek vele erről is.Minden a fejetetejére állt mert valaki elírt valamit és ki se látszottunk a munkából, szerencsére jó csapat vagyunk és hamar megoldjuk az ilyen kisiklásokat.A főnök kettőre jött amit teljesen elfelejtett mindenki, így nagy meglepetésként ért, mikor belépett.Nevetségesen nézhettünk ki; megdöbbent arc, ajtóra irányított tekintett.
A fárasztó megbeszélés után, az új fiút ígéretem szerint körbevezettem, jól elbeszélgettünk a kis körút alatt.Sok mindent megtudtam róla, például a szülei kiakadtak mikor tényként közölte velük, hogy Londonba utazik egy fotós gyakornoki állás miatt.Ügyvédnek, vagy komoly szakmára szánták a kicsi fiacskájukat.Hm ez pech.Meglepett,. hogy még a barátnőjét is otthagyta az utazás miatt, nagyon komolyan veszi, ez egyben jó és rossz is.Az ismerkedésünk addig tartott, amíg el nem értünk a házamig, ott elváltak útjaink, de nem sok időre, hisz holnap a stúdióba találkozunk ismét.
Amint beléptem a lakásba, rávetettem magam a kanapéra és feküdtem egy darabig, meg se bírtam mozdulni.Előhalásztam a mobilom és felhívtam Louist, de kinyomott.Először nem értettem miért, majd megnyugtattam magam azzal, hogy még biztos próbán van és nincs ideje telefonálni.Átöltöztem majd csináltam egy kis kultúrát a kanapén azután lehoztam a laptopom és bekapcsoltam a TV-t.Megnéztem az e-mailjaimet, majd Skypeon csetelni kezdtem pár régi barátommal, köztük Emilyvel is.Elmondtam neki hogy mi történt ma, mire ő is mesélni kezdett, jó volt hallani hogy neki remek napja volt.Később megint megpróbáltam felhívni a barátomat, sikerült is hisz nem nyomott ki.Elég durva hangnembe közölte velem, hogy miért nem bírom megérteni hogy nem tudja felvenni a rohadt telefonját és ne hívkáljam, ha lesz ideje majd megcsörget.Ezek után, könnyes szemmel nyomtam ki a hívást, majd rosszkedvűen folytattam a laptopom nyomkodását.
2013. február 20., szerda
'Louis szemszöge' +1
Sziasztok!Ez lenne a kis extra rész, örülnék neki ha mondanátok róla véleményt, hogy mennyire basztam el, elég fura egy fiú szemszögéből írni.Szerintem elég hosszú lett.A sok szóismétléstől már én is kiakadtam...sajnálom.A vége egy kicsit...majd meglátjátok.;) Jó olvasást!
-Harry segíts már az Isten szerelmére!-szóltam a barátomnak mikor a kocsiból emeltem ki a nehéz .
-Jaj ne már hogy nem bírsz el egy TV-t.-pimaszkodott.
-Tessék,drágám.-adtam a kezébe a becsomagolt plazma TV-t.
-Hu basszus.-kapott a derekához mikor letette a földre.
Csak egy győztes mosollyal az arcomon bámultam rá, majd hagytam hogy egyedül cipekedjen, még az ajtót is rácsuktam, de azt csak véletlenül.Miután a nagyszájú barátom becipelte a nem rég vásárolt műszaki cikket,kidőlt a kanapén, majd erőt vett magán és a segítségemmel felvittük a hálószobába.Komolyan ennek az idiótának a következő ötlete az lesz, hogy szereljünk a laptopjának asztalt a fürdőkád felé.Ezt megtartom magamnak, mert még a végén a gúnyolódásomból egy újabb elpazarolt délután lesz.
Megkönnyebbülten ültem az Xbox előtt és játszottam Harryvel mikor megszólalt a mobilom,Hanna hívott.
-Szia kicsim!-vettem fel a telefont.
-Hello!-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Figyelj, itt van Emily nem érsz ma rá, örülnék neki ha találkoznátok.
-De ráérek, csak Hazzánál vagyok, gyertek ide SMS-be küldöm a címet!
-Köszönöm, imádlak!
-Én is édes!-majd letette a telefont.
Bepötyögtem Styles címét, majd elküldtem.Felvázoltam a haveromnak hogy mi lesz de nem igazán izgatta magát, folytatta tovább a játékot, míg én idegesen járkáltam fel-alá a lakásban.Mi van ha nem tetszem a barátnőjének?A csajok hallgatnak a legjobb barátnőjükre nem?Mi lesz ha lebeszéli rólam?
-Ülj már le!-szólt rám Hazza.
Sóhajtottam egyet, majd letelepedtem a kanapéra és bekapcsoltam a hifit, gondoltam egy kis zene eltereli a gondolataimat.Így is lett, beszélgetni kezdtünk a legjobb spanommal mikor valaki tekintetét éreztem magamon, oldalra fordultam és Hanna állt ott egy félénknek tűnő lánnyal.
-Sziasztok!-szólalt meg mosolyogva a lány.
-Hello!-köszöntük egyszerre Hazzával, miközben a barátnőm a nyakamba ugrott, majd a banda társamat is üdvözölte.
-Üdv, már sokat hallottam rólad!-lépett oda feltehetően Emily.
-Én rólad.-kacsintottam majd megöleltem, ahogy észleltem kicsit meglepte a közvetlenségem.
Leültünk az ebédlőbe, majd ismerkedtünk egy kicsit, nagyon jó arc a csaj, már értem miért legjobb barátnők.Szinte befejezik egymás mondatait, tudják mikor mire gondol a másik, ez lenyűgöző de egyben ijesztő is!Láttam hogy Em kicsit még mindig zavarban van, ezért elküldtem Harolddal hogy mutassa meg neki a házat, én pedig elmentem valami kaját csinálni.Gondoltam Hanna addig ellesz magának.
Mikor ki mentem megmondani a társaságnak hogy a spagetti nem túl ehető, a barátnőmet pillantottam meg, amint Dasty-val játszik.Nagyon édesek voltak, de sajnos megfordult és elhesegette a cicát, amint meghallotta Hazza kuncogását.
-A kaja odaégett.-vallottam be mikor bementünk a konyhába.
-Érzem.-röhögött Emily majd kinyitott egy ablakot.
-Na nem baj, nekünk úgyis mennünk kel.-mosolygott Hanna, majd elbúcsúztak és már le is léptek.
Nem sokkal később én is hazamentem, otthon már csak rendetraktam és mentem aludni, hisz holnap hosszú napunk lesz, próba..
Reggel úgy keltem mint akit fejen vágtak.Elmentem zuhanyozni, majd embert faragtam magamból és felöltöztem kis híján elkéstem de még időben (ugyan utolsóként) befutottam.Kezdetét vette az unalmas próba, még mindig holdkórosak voltunk, így érdekesen kezdődött a nap.Például; Zayn elfelejtette hogy ő jön ment a zene, mi pedig álltunk és néztünk egymásra.Gondoltam ez pár óra múlva tök vicces lesz, de még most se röhögök rajta.A menedzsment már tépte a haját, mivel használhatatlanok voltunk, de egy kis idő múlva már egész jól ment minden.
-Zayn ne legyél már hülye!-röhögtem mikor Harry telójával fényképezgette magát.
-Most miért?Legyen már valami jó is benne.-kacsintott majd maga mellé rántott.
Készítettünk pár idióta képet magunkról a mobillal, majd visszatettük a helyére mert már vészesen közel volt a kis göndör barátunk.Kajáért ment, amolyan reggeliért megjegyzem, fél tizenkettőkor, úgyhogy inkább ebéd.Niall nem bírta befogni a száját és csak azt hallgattuk hogy ő milyen éhes, már nem evett tíz órája.Idiótákkal vagyok körülvéve de ezt eddig is tudtam.
Mikor végre elszabadultunk semmihez nem volt kedvem, de Harry meggyőzött így vele mentem bulizni.Hazamentünk és elkészültünk, negyed tizenegykorra volt megbeszélve a találkozó így bőven volt időm.Írtam egy SMS-t Hannának,de miután elküldtem rájöttem hogy felesleges volt, hisz már alszanak, holnap gondolom korán kelnek mivel Emily megy vissza Magyarországra.Amíg ezen merengtem, odaértem a megbeszélt helyre, kiszálltam a kocsiból már a barátom ott volt, rám várt.
-Hé bocs hogy késtem.-mentegetőztem.
-Nem para, én is most jöttem.
-Kik jönnek még?-érdeklődtem.
-Pár haverom, ismered őket, de gyere menjünk, ott vannak!-mutatott jobbra.
Követtem.Igaza volt, velük már tényleg találkoztam nagyon nagy parti arcok, velük nem lehet unatkozni.
Berobogtunk a szórakozóhelyre és egyik ital követte a másikat ezzel az időérzékünk is elveszett.A nagy táncolás közepette hívott kel Liam hogy három órakor, hogy miért nem vagyok otthon.Először azon voltam fennakadva, hogy honnan tudja, hogy nem vagyok otthon, másodszor pedig az idő hallatán rögvest kijózanodtam.Gyorsan megkerestem Hazzát, hogy mennünk kel, mivel holnap azaz ma is próba van.Hoppá.
Kinyitottam az egyik szemem, majd a másikat is majd felfedeztem hogy ismeretlen helyen vagyok.Felültem az ágyba és körbe néztem és Harryt pillantottam meg magam mellett.Annyira csak nem voltunk részegek...hát nem is, mert Liam jött be az ajtón.
-Jó hogy felkeltél már.-kezdte haragosan.
-Mi történt?-sóhajtottam.
-Buliztatok.-adott konkrét választ, majd folytatta- De még semmi, mert időben vagyunk!
-Időben?Mégis hova megyünk?-értetlenkedtem.
-Hát a próbára,megkértem Pault, hogy egy órával később kezdjünk.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt fél tíz, tízre kel ott lenni.Igyekezz!
Li kiment én pedig visszadőltem az ágyba, majd az hálótársamat kezdtem ébresztgetni,először sikertelenül, majd egyszerűen lelöktem az ágyról.
-Te mit csinálsz?-nyöszörgött a földön fekvő barátom.
-Fel akarlak kelteni és nézd, sikerült.-vigyorogtam.
Ez feldobta a napom, majd azzal a cuccal amit Liam hozott nekem, bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam, reméltem hogy Haz is ugyanígy tesz.
A próba abból állt, hogy a stylist és Zayn veszekednek, mivel ő nem hajlandó olyan öltözetben megjelenni amit Tori kiválasztott.A fejem megfájdult a vitájuktól, de elismerésem a csajnak, én már hozzávágtam volna az összes olyan dolgot ami nem tetszik neki.Paul erre jött be és inkább elengedett minket, mert neki is ezt kellett volna hallgatnia.Megértem.
Felhívtam Hannát és megkérdeztem hogy nem e jön át, természetesen igennel válaszolt.Kicsit készültem, rendeltem kaját mire ideér, és a saját ábrázatomon is javítottam egy kicsit.Újra megcsináltam a hajam és átöltöztem majd megterítettem az asztalt.A hangulat kedvéért még egy gyertyát is tettem az asztal közepére.
Kopogást hallottam, tudtam hogy a barátnőm az, így mosolyogva nyitottam ajtót, majd lepakolt és megcsókolt.
-Na mit csinálunk?-kérdezte.
-Hát..először eszünk.-mondtam röhögve.
-És utána?-kíváncsiskodott tovább.
-Majd meglátod!-villantottam egy perverz vigyort,majd behúztam a konyhába.
-Nahát te aztán kitettél magadért.-ölelt meg.
Evés közbe sokat beszélgettünk arról, hogy mit csináltak a barátnőjével amíg itt volt.Elmesélte az aquaparkos kalandjukat, amiből leszűrtem, hogy a jövőre néztem nem származik semmi jó abból, hogyha összeengedem ezt a két csajt.
-Amúgy ugye nem volt baj, hogy kínait ettünk?
-Nem, nagyon szeretem.-válaszolt.
Betelepedtünk a nappaliba egy kicsit filmezni, mivel ráhagytam a filmválasztást, így egy nyálas romantikus vígjátékot indított el mire visszatértem a popcornnal.
-Muszáj ezt?-kérdeztem, majd bevetettem a kiskutya szemeket.
-Aha.-nézett ugyanígy.
Sóhajtottam egyet, azaz beletörődtem a sorsomba és a képernyőre tapasztottam a szemem.Halál unalmas volt,nem tudtam mit csinálni így elég gyakran járkáltam.Most épp kóláért jöttem ki, de Hanna is követett.
-Csak nem unod a filmet?Pedig ép akcióznak.-nevettem.
-Nem unom, csak veled jobb tölteni az időt és ha már itt tartunk jobb csinálni mint nézni.-kacérkodott.
Hangos röhögésbe kezdtem az iménti mondata hallatán, de nem hagyta sokáig mivel ajkaival letámadta az enyémeket.Rövid csókcsata után feltettem az asztalra és így folytattuk.
-Gyere, menjünk vissza nézni a filmet.-váltam el tőle, mire egy értetlen pillantást kaptam, biztos arra várt, hogy rávetem magam.
Visszamentünk és elhelyezkedtünk a kanapén.Mikor végignéztük a filmet még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy holnap már mennie kel dolgozni és nagyon sok munkája lesz.Elmeséltem neki én is, hogy mik történtek a próbán, mikor megcsörrent a telefonja, a legjobb barátnője, Em hívta hogy nincs semmi baja már otthon van.
Puszi,Wiwi.xoxo
'Louis szemszöge'
-Harry segíts már az Isten szerelmére!-szóltam a barátomnak mikor a kocsiból emeltem ki a nehéz .
-Jaj ne már hogy nem bírsz el egy TV-t.-pimaszkodott.
-Tessék,drágám.-adtam a kezébe a becsomagolt plazma TV-t.
-Hu basszus.-kapott a derekához mikor letette a földre.
Csak egy győztes mosollyal az arcomon bámultam rá, majd hagytam hogy egyedül cipekedjen, még az ajtót is rácsuktam, de azt csak véletlenül.Miután a nagyszájú barátom becipelte a nem rég vásárolt műszaki cikket,kidőlt a kanapén, majd erőt vett magán és a segítségemmel felvittük a hálószobába.Komolyan ennek az idiótának a következő ötlete az lesz, hogy szereljünk a laptopjának asztalt a fürdőkád felé.Ezt megtartom magamnak, mert még a végén a gúnyolódásomból egy újabb elpazarolt délután lesz.
Megkönnyebbülten ültem az Xbox előtt és játszottam Harryvel mikor megszólalt a mobilom,Hanna hívott.
-Szia kicsim!-vettem fel a telefont.
-Hello!-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Figyelj, itt van Emily nem érsz ma rá, örülnék neki ha találkoznátok.
-De ráérek, csak Hazzánál vagyok, gyertek ide SMS-be küldöm a címet!
-Köszönöm, imádlak!
-Én is édes!-majd letette a telefont.
Bepötyögtem Styles címét, majd elküldtem.Felvázoltam a haveromnak hogy mi lesz de nem igazán izgatta magát, folytatta tovább a játékot, míg én idegesen járkáltam fel-alá a lakásban.Mi van ha nem tetszem a barátnőjének?A csajok hallgatnak a legjobb barátnőjükre nem?Mi lesz ha lebeszéli rólam?
-Ülj már le!-szólt rám Hazza.
Sóhajtottam egyet, majd letelepedtem a kanapéra és bekapcsoltam a hifit, gondoltam egy kis zene eltereli a gondolataimat.Így is lett, beszélgetni kezdtünk a legjobb spanommal mikor valaki tekintetét éreztem magamon, oldalra fordultam és Hanna állt ott egy félénknek tűnő lánnyal.
-Sziasztok!-szólalt meg mosolyogva a lány.
-Hello!-köszöntük egyszerre Hazzával, miközben a barátnőm a nyakamba ugrott, majd a banda társamat is üdvözölte.
-Üdv, már sokat hallottam rólad!-lépett oda feltehetően Emily.
-Én rólad.-kacsintottam majd megöleltem, ahogy észleltem kicsit meglepte a közvetlenségem.
Leültünk az ebédlőbe, majd ismerkedtünk egy kicsit, nagyon jó arc a csaj, már értem miért legjobb barátnők.Szinte befejezik egymás mondatait, tudják mikor mire gondol a másik, ez lenyűgöző de egyben ijesztő is!Láttam hogy Em kicsit még mindig zavarban van, ezért elküldtem Harolddal hogy mutassa meg neki a házat, én pedig elmentem valami kaját csinálni.Gondoltam Hanna addig ellesz magának.
Mikor ki mentem megmondani a társaságnak hogy a spagetti nem túl ehető, a barátnőmet pillantottam meg, amint Dasty-val játszik.Nagyon édesek voltak, de sajnos megfordult és elhesegette a cicát, amint meghallotta Hazza kuncogását.
-A kaja odaégett.-vallottam be mikor bementünk a konyhába.
-Érzem.-röhögött Emily majd kinyitott egy ablakot.
-Na nem baj, nekünk úgyis mennünk kel.-mosolygott Hanna, majd elbúcsúztak és már le is léptek.
Nem sokkal később én is hazamentem, otthon már csak rendetraktam és mentem aludni, hisz holnap hosszú napunk lesz, próba..
Reggel úgy keltem mint akit fejen vágtak.Elmentem zuhanyozni, majd embert faragtam magamból és felöltöztem kis híján elkéstem de még időben (ugyan utolsóként) befutottam.Kezdetét vette az unalmas próba, még mindig holdkórosak voltunk, így érdekesen kezdődött a nap.Például; Zayn elfelejtette hogy ő jön ment a zene, mi pedig álltunk és néztünk egymásra.Gondoltam ez pár óra múlva tök vicces lesz, de még most se röhögök rajta.A menedzsment már tépte a haját, mivel használhatatlanok voltunk, de egy kis idő múlva már egész jól ment minden.
-Zayn ne legyél már hülye!-röhögtem mikor Harry telójával fényképezgette magát.
-Most miért?Legyen már valami jó is benne.-kacsintott majd maga mellé rántott.
Készítettünk pár idióta képet magunkról a mobillal, majd visszatettük a helyére mert már vészesen közel volt a kis göndör barátunk.Kajáért ment, amolyan reggeliért megjegyzem, fél tizenkettőkor, úgyhogy inkább ebéd.Niall nem bírta befogni a száját és csak azt hallgattuk hogy ő milyen éhes, már nem evett tíz órája.Idiótákkal vagyok körülvéve de ezt eddig is tudtam.
Mikor végre elszabadultunk semmihez nem volt kedvem, de Harry meggyőzött így vele mentem bulizni.Hazamentünk és elkészültünk, negyed tizenegykorra volt megbeszélve a találkozó így bőven volt időm.Írtam egy SMS-t Hannának,de miután elküldtem rájöttem hogy felesleges volt, hisz már alszanak, holnap gondolom korán kelnek mivel Emily megy vissza Magyarországra.Amíg ezen merengtem, odaértem a megbeszélt helyre, kiszálltam a kocsiból már a barátom ott volt, rám várt.
-Hé bocs hogy késtem.-mentegetőztem.
-Nem para, én is most jöttem.
-Kik jönnek még?-érdeklődtem.
-Pár haverom, ismered őket, de gyere menjünk, ott vannak!-mutatott jobbra.
Követtem.Igaza volt, velük már tényleg találkoztam nagyon nagy parti arcok, velük nem lehet unatkozni.
Berobogtunk a szórakozóhelyre és egyik ital követte a másikat ezzel az időérzékünk is elveszett.A nagy táncolás közepette hívott kel Liam hogy három órakor, hogy miért nem vagyok otthon.Először azon voltam fennakadva, hogy honnan tudja, hogy nem vagyok otthon, másodszor pedig az idő hallatán rögvest kijózanodtam.Gyorsan megkerestem Hazzát, hogy mennünk kel, mivel holnap azaz ma is próba van.Hoppá.
Kinyitottam az egyik szemem, majd a másikat is majd felfedeztem hogy ismeretlen helyen vagyok.Felültem az ágyba és körbe néztem és Harryt pillantottam meg magam mellett.Annyira csak nem voltunk részegek...hát nem is, mert Liam jött be az ajtón.
-Jó hogy felkeltél már.-kezdte haragosan.
-Mi történt?-sóhajtottam.
-Buliztatok.-adott konkrét választ, majd folytatta- De még semmi, mert időben vagyunk!
-Időben?Mégis hova megyünk?-értetlenkedtem.
-Hát a próbára,megkértem Pault, hogy egy órával később kezdjünk.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt fél tíz, tízre kel ott lenni.Igyekezz!
Li kiment én pedig visszadőltem az ágyba, majd az hálótársamat kezdtem ébresztgetni,először sikertelenül, majd egyszerűen lelöktem az ágyról.
-Te mit csinálsz?-nyöszörgött a földön fekvő barátom.
-Fel akarlak kelteni és nézd, sikerült.-vigyorogtam.
Ez feldobta a napom, majd azzal a cuccal amit Liam hozott nekem, bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam, reméltem hogy Haz is ugyanígy tesz.
A próba abból állt, hogy a stylist és Zayn veszekednek, mivel ő nem hajlandó olyan öltözetben megjelenni amit Tori kiválasztott.A fejem megfájdult a vitájuktól, de elismerésem a csajnak, én már hozzávágtam volna az összes olyan dolgot ami nem tetszik neki.Paul erre jött be és inkább elengedett minket, mert neki is ezt kellett volna hallgatnia.Megértem.
Felhívtam Hannát és megkérdeztem hogy nem e jön át, természetesen igennel válaszolt.Kicsit készültem, rendeltem kaját mire ideér, és a saját ábrázatomon is javítottam egy kicsit.Újra megcsináltam a hajam és átöltöztem majd megterítettem az asztalt.A hangulat kedvéért még egy gyertyát is tettem az asztal közepére.
Kopogást hallottam, tudtam hogy a barátnőm az, így mosolyogva nyitottam ajtót, majd lepakolt és megcsókolt.
-Na mit csinálunk?-kérdezte.
-Hát..először eszünk.-mondtam röhögve.
-És utána?-kíváncsiskodott tovább.
-Majd meglátod!-villantottam egy perverz vigyort,majd behúztam a konyhába.
-Nahát te aztán kitettél magadért.-ölelt meg.
Evés közbe sokat beszélgettünk arról, hogy mit csináltak a barátnőjével amíg itt volt.Elmesélte az aquaparkos kalandjukat, amiből leszűrtem, hogy a jövőre néztem nem származik semmi jó abból, hogyha összeengedem ezt a két csajt.
-Amúgy ugye nem volt baj, hogy kínait ettünk?
-Nem, nagyon szeretem.-válaszolt.
Betelepedtünk a nappaliba egy kicsit filmezni, mivel ráhagytam a filmválasztást, így egy nyálas romantikus vígjátékot indított el mire visszatértem a popcornnal.
-Muszáj ezt?-kérdeztem, majd bevetettem a kiskutya szemeket.
-Aha.-nézett ugyanígy.Sóhajtottam egyet, azaz beletörődtem a sorsomba és a képernyőre tapasztottam a szemem.Halál unalmas volt,nem tudtam mit csinálni így elég gyakran járkáltam.Most épp kóláért jöttem ki, de Hanna is követett.
-Csak nem unod a filmet?Pedig ép akcióznak.-nevettem.
-Nem unom, csak veled jobb tölteni az időt és ha már itt tartunk jobb csinálni mint nézni.-kacérkodott.
Hangos röhögésbe kezdtem az iménti mondata hallatán, de nem hagyta sokáig mivel ajkaival letámadta az enyémeket.Rövid csókcsata után feltettem az asztalra és így folytattuk.
-Gyere, menjünk vissza nézni a filmet.-váltam el tőle, mire egy értetlen pillantást kaptam, biztos arra várt, hogy rávetem magam.
Visszamentünk és elhelyezkedtünk a kanapén.Mikor végignéztük a filmet még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy holnap már mennie kel dolgozni és nagyon sok munkája lesz.Elmeséltem neki én is, hogy mik történtek a próbán, mikor megcsörrent a telefonja, a legjobb barátnője, Em hívta hogy nincs semmi baja már otthon van.
2013. február 15., péntek
~16~
Sziasztok!Jó oké nem érdekel már.. Akkor ez után a fejezet után jön a Louis szemszöge rész, persze csak akkor ha lesz érdeklődő.Örülnék egy kicsit több olvasónak! Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Kicsit szomorkásan indult a nap, mert tudtam hogy ma hazamegy de nem akartam már reggel elrontani a hangulatot, így vigyorogtam.Lementünk enni, majd megbeszéltünk, hogy elmegyünk egy kicsit shoppingolni mielőtt haza megy.Felöltöztünk, majd hívtunk egy taxit és a közeli plázához mentünk.Vigyorogva emeltem fel minden ízléstelen darabot a barátnőmnek ajánlgatva.Tudom hogy neki minden jól áll,tehát ha egy lepedőbe indulna el valahova,akkor is mesésen nézne ki.Nem vettünk sok mindent hisz a poggyásza így is elég nehéz.Beültünk egy jegeskávéra a házunkhoz közeli presszóba és beszélgettünk egy keveset és már indulnunk is kellett, hisz nem lenne jó ha a Magyarországra induló gép itt hagyná Emilyt.Annyira jó volt ez a pár nap és annak is örülök hogy a barátnőm és Louis szimpatizálnak, igazából nem gondoltam hogy utálni fogják egymást, de akkor is.Kikértem Em véleményét a pasimról és csupa jó dolgot mondott róla, jól esett ezt hallani tőle.Leintettünk egy taxit, majd beletuszkoltuk a csomagtartóba a bőröndöt és már indulóban is voltunk a reptér felé, próbáltam nem arra gondolni, hogy megint itt hagy és kitudja meddig nem látjuk egymást.Láttam rajta, hogy erősnek akarja mutatni magát, hisz tudja hogyha elsírja magát akkor együtt fogunk pityeregni az utca közepén.Még volt fél óra az indulásig, a csomagjai már a repülőben voltak, mi pedig búcsúzkodtunk.Megígérte, hogy amint tud megint eljön ide Londonba, de szerinte jobb lenne ha én mennék vissza, hát meggondolom, de csakis miatta!Egy női hang figyelmeztette a Magyarországra menőket, hogy ideje beszállni, na akkor már patakokban folytak a könnyeim.Muszáj volt elengednem, hisz akkor ténylegesen lekésni a járatot, még utoljára jól megöleltem adtam neki egy puszit és elindult.
Szomorúan hazasétáltam és egy kicsit pakolásztam próbáltam elterelni a gondolataimat.Este fele Louis hívott fel, hogy nincs e kedvem átmenni hozzá.Hát persze hogy volt!Összeszedtem magam, majd elindultam, szerencsére nem lakik messze így gyalog tettem meg a kis távot.Nagyon aranyos volt rendelt kaját, majd beszélgettünk elmondtam neki mindent, ami ebben a két napban történt.Ezután filmeztünk és hagyta hogy én válasszak, de persze a választásomba látott kivetni valót.Mikor kiment egy kicsit megleptem, aminek az lett a vége hogy az asztalon ülve smároltunk.Hát az este további részével kapcsolatban, maradjunk annyiban, hogy jobb lett volna ha történik valami..
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Kicsit szomorkásan indult a nap, mert tudtam hogy ma hazamegy de nem akartam már reggel elrontani a hangulatot, így vigyorogtam.Lementünk enni, majd megbeszéltünk, hogy elmegyünk egy kicsit shoppingolni mielőtt haza megy.Felöltöztünk, majd hívtunk egy taxit és a közeli plázához mentünk.Vigyorogva emeltem fel minden ízléstelen darabot a barátnőmnek ajánlgatva.Tudom hogy neki minden jól áll,tehát ha egy lepedőbe indulna el valahova,akkor is mesésen nézne ki.Nem vettünk sok mindent hisz a poggyásza így is elég nehéz.Beültünk egy jegeskávéra a házunkhoz közeli presszóba és beszélgettünk egy keveset és már indulnunk is kellett, hisz nem lenne jó ha a Magyarországra induló gép itt hagyná Emilyt.Annyira jó volt ez a pár nap és annak is örülök hogy a barátnőm és Louis szimpatizálnak, igazából nem gondoltam hogy utálni fogják egymást, de akkor is.Kikértem Em véleményét a pasimról és csupa jó dolgot mondott róla, jól esett ezt hallani tőle.Leintettünk egy taxit, majd beletuszkoltuk a csomagtartóba a bőröndöt és már indulóban is voltunk a reptér felé, próbáltam nem arra gondolni, hogy megint itt hagy és kitudja meddig nem látjuk egymást.Láttam rajta, hogy erősnek akarja mutatni magát, hisz tudja hogyha elsírja magát akkor együtt fogunk pityeregni az utca közepén.Még volt fél óra az indulásig, a csomagjai már a repülőben voltak, mi pedig búcsúzkodtunk.Megígérte, hogy amint tud megint eljön ide Londonba, de szerinte jobb lenne ha én mennék vissza, hát meggondolom, de csakis miatta!Egy női hang figyelmeztette a Magyarországra menőket, hogy ideje beszállni, na akkor már patakokban folytak a könnyeim.Muszáj volt elengednem, hisz akkor ténylegesen lekésni a járatot, még utoljára jól megöleltem adtam neki egy puszit és elindult.
Szomorúan hazasétáltam és egy kicsit pakolásztam próbáltam elterelni a gondolataimat.Este fele Louis hívott fel, hogy nincs e kedvem átmenni hozzá.Hát persze hogy volt!Összeszedtem magam, majd elindultam, szerencsére nem lakik messze így gyalog tettem meg a kis távot.Nagyon aranyos volt rendelt kaját, majd beszélgettünk elmondtam neki mindent, ami ebben a két napban történt.Ezután filmeztünk és hagyta hogy én válasszak, de persze a választásomba látott kivetni valót.Mikor kiment egy kicsit megleptem, aminek az lett a vége hogy az asztalon ülve smároltunk.Hát az este további részével kapcsolatban, maradjunk annyiban, hogy jobb lett volna ha történik valami..
2013. február 10., vasárnap
~15~
Sziasztok!Szerintem az előző fejezetnek nagyobb sikere volt mint az azelőttinek.Ígértem nektek egy extra Louis szemszöge részt, ami már készen van, a következő rész után teszem fel.Nincs benne semmi nagy dolog, 3 napló bejegyzést ír le, Lou szemszögéből.Ennyi.És persze köszönöm a blog első díját, a díjaim modulban megnézhetitek:)! Jó olvasást!
Puszi,Wiwi.xoxo
Kedves Naplóm!
Puszi,Wiwi.xoxo
Kedves Naplóm!
Délelőtt finom illatokra ébredtem, kómásan levánszorogtam a konyhába,Emily konyhatündért játszott, gofrit sütött.Együtt megreggeliztünk, majd eldöntöttünk, hogy mit csinálunk ma.A nap program az lett, hogy elmegyünk a közeli aquaparkban.Olyan régen voltam már..sőt.Vigyorogva pakoltuk össze a szükséges dolgokat, majd hívtam egy taxit, és a fürdő felé vettük az irányt.Megbeszéltük, hogy először aquapark, majd a welness részlegben kipihenjük a fáradalmainkat.
Egy hatalmas épület előtt tett ki minket a kocsi, csak ámultunk mennyien állnak a pénztárnál, megragadtam a barátnőmet, majd a kígyózó sor felé kezdtem rángatni.Nagyon gyorsan haladt minden, hát ez London!Kifizettük a belépőt, majd az öltözők felé mentünk, nem sokkal később már fürdőruhában vártam hogy Emily elkészüljön.Miután ő is kész lett, megkerestük az élménymedencéket és a csúszdákat, mint egy kisgyerek úgy szaladtam a víz felé, majd nekirugaszkodtam és beleugrottam.Másodpercekkel később,már vizesen jöttem a felszínre.Amíg én ilyen idióta módszerrel jöttem be a medencébe, Em a lépcsőket használta és odaúszott hozzám.Váltottunk pár szót, majd megpillantottam egy fedett kékszínű tekergő hosszú csúszdát, ahonnan sikongatások és nevetés hallatszott.Egymásra néztünk, majd rögtön arra fele indultunk, én mentem először, hihetetlenül jó volt.Legalább tízszer lecsúsztunk még és utána mentünk a welness fürdőbe.Remek volt a sok izgalom után egy kis nyugalom, közben tudtunk egy kicsit beszélgetni, felhoztunk pár komolyabb témát is.Emily a masszázs közben majdnem elaludt, ez akkor tűnt fel, mikor én már mentem öltözni, ő pedig még mindig ott feküdt.
Negyed hatkor estünk haza, egy kicsit fáradtan de annál több közös élménnyel gazdagodva.Hirtelen ötlettől vezérelve kijelentettem, hogy menjünk egy vacsorázni, legyen kész fél hétre.Pihentünk egy fél órát, majd készülődni kezdtünk, segítettünk egymásnak, így pont időben sikerült parti azaz 'vacsora képes' állapotba varázsolni magunkat.Odafele sétáltunk, hisz pár sarokra volt tőlünk az étterem.
Evés után sétáltunk egy kicsit, hogy Em is megcsodálhassa Londont, hisz ez az utolsó napja itt, holnap délután repül vissza Magyarországra.Csak ámult és bámult.Ismerős érzés volt nekem is, hiszen nem olyan rég még csak képről látta a London Eyet, vagy a Big Bent.
Egy hatalmas épület előtt tett ki minket a kocsi, csak ámultunk mennyien állnak a pénztárnál, megragadtam a barátnőmet, majd a kígyózó sor felé kezdtem rángatni.Nagyon gyorsan haladt minden, hát ez London!Kifizettük a belépőt, majd az öltözők felé mentünk, nem sokkal később már fürdőruhában vártam hogy Emily elkészüljön.Miután ő is kész lett, megkerestük az élménymedencéket és a csúszdákat, mint egy kisgyerek úgy szaladtam a víz felé, majd nekirugaszkodtam és beleugrottam.Másodpercekkel később,már vizesen jöttem a felszínre.Amíg én ilyen idióta módszerrel jöttem be a medencébe, Em a lépcsőket használta és odaúszott hozzám.Váltottunk pár szót, majd megpillantottam egy fedett kékszínű tekergő hosszú csúszdát, ahonnan sikongatások és nevetés hallatszott.Egymásra néztünk, majd rögtön arra fele indultunk, én mentem először, hihetetlenül jó volt.Legalább tízszer lecsúsztunk még és utána mentünk a welness fürdőbe.Remek volt a sok izgalom után egy kis nyugalom, közben tudtunk egy kicsit beszélgetni, felhoztunk pár komolyabb témát is.Emily a masszázs közben majdnem elaludt, ez akkor tűnt fel, mikor én már mentem öltözni, ő pedig még mindig ott feküdt.
Negyed hatkor estünk haza, egy kicsit fáradtan de annál több közös élménnyel gazdagodva.Hirtelen ötlettől vezérelve kijelentettem, hogy menjünk egy vacsorázni, legyen kész fél hétre.Pihentünk egy fél órát, majd készülődni kezdtünk, segítettünk egymásnak, így pont időben sikerült parti azaz 'vacsora képes' állapotba varázsolni magunkat.Odafele sétáltunk, hisz pár sarokra volt tőlünk az étterem.
Evés után sétáltunk egy kicsit, hogy Em is megcsodálhassa Londont, hisz ez az utolsó napja itt, holnap délután repül vissza Magyarországra.Csak ámult és bámult.Ismerős érzés volt nekem is, hiszen nem olyan rég még csak képről látta a London Eyet, vagy a Big Bent.
2013. február 8., péntek
Figyelj!
Öm, hello megint!
Kettő dologról szeretnék veletek 'beszélni' ;
A lényege annyi ennek a részének a posztnak, hogy lenne egy ötletem vagyis ez egy meglepetésnek indult nektek, de mivel a blog már ott tart hogy lehúzhatom a WC-n azért egy ötlet.Mi lenne ha írnék egy Louis szemszögét?Nem úgy mintha ő is írna a naplóba, hanem egy komplett fejezetet.Picit tovább viszem benne a történetet, hogy Lou mit csinál addig, amíg Hannánál a barátnője vendégeskedik.Ezt nem számítanám bele a blogba, hanem ez csak egy kis extra lesz.Várom a visszajelzéseteket kommentbe!
Itt lenne a másik dolog, az első blogom befuccsolt, nem szeretném ha ez is annak a sorsára jutna.Nem tudom mi lett a sok olvasómmal lehet hogy rájöttek hogy nem tudok írni, de az is lehet, hogy találtak más blogot, vagy nem tudják mikor teszek fel új részt.Szeretném arra kérni a megmaradt olvasóimat, hogy rendszeresen mutassatok magatokról életjelet, mert rengeteget jelenet, mikor látom a fejezetek alatt a kommenteket.Telhetetlennek tűnhetek, mert sokszor lehet hogy elérthetetlennek tűnik az a 15 tetszik, de eddig voltatok annyian, hogy sima ügy volt...de már nem az.Ez rossz érzés mert van 26 is.Ehhez képest semmi az a 15 igaz?
Szeretném ha gyorsabban haladnánk a bloggal, mert már meg van írva szinte az egész, már nincs is sok hátra, mert ez után kezdeném az új blogom... http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/
Puszi,Wiwi.xoxo
Kettő dologról szeretnék veletek 'beszélni' ;
A lényege annyi ennek a részének a posztnak, hogy lenne egy ötletem vagyis ez egy meglepetésnek indult nektek, de mivel a blog már ott tart hogy lehúzhatom a WC-n azért egy ötlet.Mi lenne ha írnék egy Louis szemszögét?Nem úgy mintha ő is írna a naplóba, hanem egy komplett fejezetet.Picit tovább viszem benne a történetet, hogy Lou mit csinál addig, amíg Hannánál a barátnője vendégeskedik.Ezt nem számítanám bele a blogba, hanem ez csak egy kis extra lesz.Várom a visszajelzéseteket kommentbe!
Itt lenne a másik dolog, az első blogom befuccsolt, nem szeretném ha ez is annak a sorsára jutna.Nem tudom mi lett a sok olvasómmal lehet hogy rájöttek hogy nem tudok írni, de az is lehet, hogy találtak más blogot, vagy nem tudják mikor teszek fel új részt.Szeretném arra kérni a megmaradt olvasóimat, hogy rendszeresen mutassatok magatokról életjelet, mert rengeteget jelenet, mikor látom a fejezetek alatt a kommenteket.Telhetetlennek tűnhetek, mert sokszor lehet hogy elérthetetlennek tűnik az a 15 tetszik, de eddig voltatok annyian, hogy sima ügy volt...de már nem az.Ez rossz érzés mert van 26 is.Ehhez képest semmi az a 15 igaz?
Szeretném ha gyorsabban haladnánk a bloggal, mert már meg van írva szinte az egész, már nincs is sok hátra, mert ez után kezdeném az új blogom... http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/
Puszi,Wiwi.xoxo
~14~
Sziasztok!Na oké, tisztázzunk valamit, az előző fejezet tényleg elég béna lett...de egy kicsit több motivációra számítottam.11? még most se hiszem el hogy csak ennyi..remélem ezen több lesz, mert ha akkor már nyilvánvaló lesz, hogy magamnak írok.Jó akármizést.:)!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Boldogan feküdtem, így örömteli volt az ébredés is.Szépen elaludtam, így szinte versenyt 'futottam' az idővel, hogy ne késsek annyit.Az utolsó pillanatokban értem be, előkaptam a gépemet és kattingatni kezdtem, nagyon jól sikerültek a fotók, büszke voltam mindenkire, hisz remek munkát végeztek.Amint kész lettünk mindennel, gyorsan hazamentem.Kicsit rendbe szedtem magam és a lakást is, azért mégse várhattam így Emilyt!Nagyon hamar elrepült az idő, fogtam gyorsan egy taxit és a repülőtérre mentem, a barátnőm még nem volt ott.Nem vártam rá sokat, épp a telefonomat babráltam, mikor egy sikítást hallottam, oda fordítottam a fejem és az éppen felém rohanó Emilyt vettem észre.Nagyon nagyon örültem neki, szinte percekig egymás nyakába borulva örvendeztünk.
Hamar be akartam mutatni a barátnőmet Louisnak, így felhívtam hogy tudunk e találkozni, azt mondta, hogy Harrynél van.Megadta a címet és oda indultunk.Láttam Emen hogy izgul, de megnyugtattam hogy semmi oka rá, hiszen nagyon jó fejek.Mikor odaértünk szinte simán benyitottam, Lou és Hazza a kanapén ültek és TV-t néztek.Amint észrevették hogy megérkeztünk, rögtön felálltak és odajöttek üdvözölni minket, a barátnőmet bemutattam nekik.
Harold megmutatta a házat Emilynek, Louis pedig elment kaját csinálni, őszintén aggódtam nehogy felgyújtsa a házat.Az erkélyre akartam kimenni, mikor egy foltos cicát pillantottam meg, rögtön megsimogattam.Leültem a szőnyegre, ő pedig az ölembe telepedett és dorombolni kezdett.A kanapé alatt megláttam egy rózsaszín valamit, kihalásztam onnan mire a cica odakapott.Ebből leszűrtem, hogy az az ő játéka, így játszani kezdtem a kölyök állattal.Sokáig el voltam a kis jószággal, mikor kuncogásra lettem figyelmes, hátrafordultam és a díszes társasággal találtam magam szembe.
A pasim főztje nem lett ehető, így pizzát rendeltünk és bekapcsoltunk egy filmet.Örültem neki, hogy Emily ilyen jól kijön a srácokkal, nem lenne jó ha rosszba lennének.Félig bealudtam a filmen, arra keltem, hogy Louis kiborítja a pohara tartalmát a szőnyegre.Szerencsétlen..!Nem sokkal később, már indultunk is, mivel még egy csajos beszélgetős estét akartunk tartani és már fél kilenc.
Otthon nem történt semmi izgalmas, lezuhanyoztunk és befeküdtünk az ágyba és csevegni kezdtünk.Pont úgy mint régen.Elég hamar bealudt Em, gondolom kifáradt a repülőúttól.
2013. január 31., csütörtök
~13~
Hello, sziasztok!Az új fejlécet köszönöm Nikikémnek, nagyon jó lett, én imádom!Lassan haladunk a blog vége felé sajnos, pedig jobb lenne ha kétnaponta fel tudnék tenni egy részt.Na nem baj..jó olvasást!:)
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Reggel mosollyal az arcomon ébredtem, a jókedv végigkísért egész nap, amolyan levakarhatlan vigyor volt a képemen.Amint kinyitottam a szemem felhívtam a legjobb barátnőmet Emilyt és el mondtam neki a tegnap történteket.Igazából még én sem fogtam fel teljesen, de ahogy meséltem neki, olyan érzésem volt, mintha megint átélném.Összekaptam magam,aztán indultam a stúdióba.
Gyorsan szeltem át a folyosót, majd lepakoltam és már indultam is a többiekhez, közben váltottam egy pár szót Laurával.Ő az egyik londoni barátnőm, nagyon aranyos, első perctől fogva szimpatizáltunk, mindenben segített amiben csak tudott.Vigyorogva mentünk be többiekhez és kezdetét vette a munka.Laza napra számítottam ehelyett, alig volt egy szabad percem.Új díszletet hoztak, nem ment minden zökkenő mentesen, így nekem is be kellett mennem a szállítókkal.Már az ideg baj határán voltam, de megpróbáltam kontrolálni magam.Épp egy dühkitörés közepén hívott a legjobb barátnőm, hogy valami nagyon jó hírrel dobja fel a napom.Kis körítés után kinyögte, hogy két napra jön Londonba, mivel a szülei öt napra elmentek.Majdhogynem kiugrottam a kocsiból annyira megörültem.Sikítani tudtam volna a boldogságtól, végre együtt leszünk egy kicsit.Már hiányoztak azok a csajos órákon át tartó beszélgetéseink.Mostanában erre ritkán került sor, hisz ő most vizsgázik és ezerrel tanul én pedig, hát 'akad' tennivalóm.Minden gondomat elfelejtettem, újult erővel kezdtem neki a nap további részének, gyorsan lezavartam a dolgokat, így elég hamar végeztünk.
Amint kiléptem az épületből felhívtam Emilyt, hogy megbeszéljük mikor jön.A gépe negyed egykor száll le, szóval fél egyre kimegyek elé és együtt megyünk hozzám.Le fog esni az álla Londontól!Biztos vagyok benne vagyok imádni fogja ezt a két napot, annyira jó lesz!
Amint hazaértem, küldtem pár SMS-t Lounak, elmondtam neki hogy Em hamarosan meglátogat, azaz holnap.Aranyos volt, azt mondta hogy már alig várja hogy megismerje.Annyira szerencsés vagyok!
Amint kiléptem az épületből felhívtam Emilyt, hogy megbeszéljük mikor jön.A gépe negyed egykor száll le, szóval fél egyre kimegyek elé és együtt megyünk hozzám.Le fog esni az álla Londontól!Biztos vagyok benne vagyok imádni fogja ezt a két napot, annyira jó lesz!
Amint hazaértem, küldtem pár SMS-t Lounak, elmondtam neki hogy Em hamarosan meglátogat, azaz holnap.Aranyos volt, azt mondta hogy már alig várja hogy megismerje.Annyira szerencsés vagyok!
2013. január 26., szombat
~12~
Sziasztok!Nem kezdek el panaszkodni, hogy milyen kevés a tetszikek száma, mert nincs értelme.:)A 80 fejezet megjelenítés meg van szóval elég az.:)Örülnék neki ha hamarabb összejönne a 15 tetszik, mert így nem fogok tudni neki kezdeni a másik blogomnak.. http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/ Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Reggel a telefonom csörgésére ébredben.Alice hívott az asszisztensem, hogy hol vagyok mivel már fél tíz múlt, ilyenkor már dolgozunk.Nem tudtam hirtelen, hogy mit mondjak, ezért gyomorrontásra hivatkoztam.Bevette a kitalált 'mesém' és jobbulást kívánt majd letette, megkönnyebbülve dőltem vissza az ágyba, bár amit láttam..hát attól majdnem szívbajt kaptam.Lou szuszogott mellettem édesen.Nem keltettem fel, lementem a konyhába egy pohár vízért és egy Aspirinért.
Rendbe tettem magam, és csináltam reggelit azzal vártam a 'hálótársam', aki vigyorogva fogadta a kaját, majd megemlítette hogy ehhez hozzá tudna szokni.Fogalmam nem volt mi történt este, de nem akartam megkérdezni, majd elmondja..remélem!Evés után beszélgetni kezdtünk, majd óvatosan rákérdeztem, hogy mi is történt köztünk éjjel, mire azt válaszolta röhögve; 'Nyugi, nem feküdtünk le, ha erre gondolsz!' szerintem még a hajam is piros lett, olyan szinten zavarba jöttem.Jó oké, tényleg ezt akartam megtudni, de kicsit talán finomabb választ vártam.Miközben a tányérokat pakoltam a mosogatógépbe Lou elhívott RANDIZNI.Egy igazi randira, mikor meghallottam majdnem elejtettem az evőeszközöket, de mázlim volt és tudtam kontrolálni magam.Természetesen igent mondtam neki, majd adott egy puszit és távozott.
A nap hátralevő részében a TV-t bámultam, meg a laptopomat előtt ültem.Hétre jött értem, már ötkor elkezdtem készülni, hajatmostam kiválasztottam a ruhát, sminkeltem, felöltöztem.Pont időben lettem kész.
A hely ahova vitt varázslatos volt, csak mi voltunk, senki más szépen ki volt világítva, rózsa szirmok voltam szétdobálva néhol.Egy étterembe vitt, ahol csak egy asztal volt fent tartva kettőnknek, mikor megláttam ledermedtem.Nem erre számítottam, nem gondoltam volna hogy ilyen romantikus lesz, de nagyon tetszett, le voltam nyűgözve.
A vacsora fenséges volt, Louis pedig hihetetlenül édes!Láttam rajta hogy zavarban van, remélem azt nem észlelte, hogy néha majdnem elájultam.Sokat nevettünk, hoztunk a formánkat, elvicceltünk néhány dolgot, de tudtunk komolyak is lenni..egy kicsit.Mikor megettük a dessertet is, Lou felállt, majd jelzett hogy én is emeljem meg magam, ott álltunk egymással szembe, majd letérdelt elém, és egy kis dobozt vett ki a zakója zsebéből.Kíváncsian meredtem rá mikor megszólalt; 'Johanna Jessica Tokin...leszel a barátnőm?' a kérdés végén felnézett rám, mire a lábam megremegett, majd hevesen kezdtem bólogatni.Felegyesedet, majd megcsókolt.Annyira boldognak éreztem magam, szinte minden tökéletes volt ott abban a pillanatban vele.Mikor elváltunk egymástól, megfogta a kezem és felhúzott rá, egy csodaszép ezüst gyűrűt...
Rendbe tettem magam, és csináltam reggelit azzal vártam a 'hálótársam', aki vigyorogva fogadta a kaját, majd megemlítette hogy ehhez hozzá tudna szokni.Fogalmam nem volt mi történt este, de nem akartam megkérdezni, majd elmondja..remélem!Evés után beszélgetni kezdtünk, majd óvatosan rákérdeztem, hogy mi is történt köztünk éjjel, mire azt válaszolta röhögve; 'Nyugi, nem feküdtünk le, ha erre gondolsz!' szerintem még a hajam is piros lett, olyan szinten zavarba jöttem.Jó oké, tényleg ezt akartam megtudni, de kicsit talán finomabb választ vártam.Miközben a tányérokat pakoltam a mosogatógépbe Lou elhívott RANDIZNI.Egy igazi randira, mikor meghallottam majdnem elejtettem az evőeszközöket, de mázlim volt és tudtam kontrolálni magam.Természetesen igent mondtam neki, majd adott egy puszit és távozott.
A nap hátralevő részében a TV-t bámultam, meg a laptopomat előtt ültem.Hétre jött értem, már ötkor elkezdtem készülni, hajatmostam kiválasztottam a ruhát, sminkeltem, felöltöztem.Pont időben lettem kész.
A hely ahova vitt varázslatos volt, csak mi voltunk, senki más szépen ki volt világítva, rózsa szirmok voltam szétdobálva néhol.Egy étterembe vitt, ahol csak egy asztal volt fent tartva kettőnknek, mikor megláttam ledermedtem.Nem erre számítottam, nem gondoltam volna hogy ilyen romantikus lesz, de nagyon tetszett, le voltam nyűgözve.
A vacsora fenséges volt, Louis pedig hihetetlenül édes!Láttam rajta hogy zavarban van, remélem azt nem észlelte, hogy néha majdnem elájultam.Sokat nevettünk, hoztunk a formánkat, elvicceltünk néhány dolgot, de tudtunk komolyak is lenni..egy kicsit.Mikor megettük a dessertet is, Lou felállt, majd jelzett hogy én is emeljem meg magam, ott álltunk egymással szembe, majd letérdelt elém, és egy kis dobozt vett ki a zakója zsebéből.Kíváncsian meredtem rá mikor megszólalt; 'Johanna Jessica Tokin...leszel a barátnőm?' a kérdés végén felnézett rám, mire a lábam megremegett, majd hevesen kezdtem bólogatni.Felegyesedet, majd megcsókolt.Annyira boldognak éreztem magam, szinte minden tökéletes volt ott abban a pillanatban vele.Mikor elváltunk egymástól, megfogta a kezem és felhúzott rá, egy csodaszép ezüst gyűrűt...
2013. január 22., kedd
~11~
Helloka!:)Na ez már nem volt olyan siralmas átlag, szuper, DE már annyira nem zavar..majd reményei szerint a sztori végén minden olvasóm ír pár sort.:)Jó olvasást!
Puszi,Wiwi.xoxo
Kedves Naplóm!
Fura érzésekkel keltem fel.Szabadnapom van, ami azt jelenti hogy semmi kötelező teendőm nincs, de már meg is van mit kezdek magammal.Érdekes egy elhatározás, megcsináltattom az első tetoválásomat.Kikeresem a neten a legjobb szalont, majd felhívtam őket hogy időpontot kérjek, elmondtam nekik mit szeretnék és hova.Legalább negyvenszer megkérdezte, hogy biztosan átgondoltam e, persze erre mindig azt válaszoltam, hogy teljesen biztos vagyok a döntésembe.Nem értem miért kel ezzel annyit foglalkozni.Megbeszéltem vele, hogy háromkor találkozunk.Nem akartam egyedül menni, mert valamilyen szinten féltem, hisz sosem ápoltam jó viszonyt a tűkkel.Felhívtam Lout, hogy kettőre nem e tud átjönni, szerencsémre, már pont végeztek az interjúval.
Össze vissza járkáltam a lakásban, Louis már hülyének nézett.Elkezdtünk beszélgetni, közben elvonultam telefonálni és megmondtam anyának, hogy hívja fel a szalont, mert tizenhét évesnek nem csinálnak szülői beleegyezéssel nélkül tetkót.Szinte biztos voltam benne, hogy megengedi, mert köztudott, hogy nem túlságosan érdeklem.Vissza mentem a nappaliba, leültem vele szembe a kanapéra és elmondtam neki hogy mit beszéltem anyával.Mivel neki már van egy pár tetkója, megkérdeztem tőle hogy fáj e.Nagyon hülye kérdés, de ő csak mosolyogva azt mondta, hogy ki lehet bírni és ott lesz mellettem.Ezzel sikerült megnyugtatnia, de nem tartott sokáig ez a nyugodtság, mert nemsokára három óra.Beültünk a kocsiba és perceken belül már ott is voltunk.
Már nagyon izgultam.Mivel a halántékom alá került a tetoválás, így hátat fordítottam Nicknek, Lou pedig leült velem szembe.Nagyon nagyon aranyos volt, végig fogta a kezem és mondogatta, hogy már nincs sok hátra.Igaza volt a pasinak, alig éreztem, hatott az érzéstelenítő.A felénél megnéztem és már imádtam, hihetetlenül tetszett, egyáltalán nem bántam meg és nem is fogom.
Louis hazavitt, én pedig behívtam, amúgy se tudnék mit kezdeni magammal.Dumáltunk egy kicsit, főleg a munkám volt a téma, nagyon érdeklődő.Mesélt egy pár színpadi bakit, úristen halálra röhögtem magam, nem is tudtam hogy Harryt fejen találták egyszer egy tamponnal.Hat óra fele, kivettem a hűtőből egy üveg Jack Danielst és két poharat, elkezdtünk iszogatni.A hangulat még felszabadultabb lett, bekapcsoltam a hifit és 'táncolni' kezdtünk vagy valami hasonlót.Mivel ilyen állapotba nem vezethetett, mondtam neki, hogy aludjon itt, nem ellenezte az ötletemet.
Innentől a dolgok eléggé elmosódtak,az utolsó dolog amire emlékszem, hogy a lépcsőn küzdjük fel magunkat, kissé hiányos öltözetbe és a szánk nagyon egymáséra volt hangolódva.
2013. január 19., szombat
~10~
Sziasztok!Köszönöm szépen a sok kommentet és a 20 feliratkozót!Ez most egy kicsit hidegzuhanyként ért, hogy a szünet utáni első részen csak 12 tetszik van.. de nem baj...:) Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
A telefon szorongatós ébredésem után, megnéztem az utolsó üzenetemet, ami az volt, hogy holnap, azaz ma találkozunk és elvisz vásárolni, hisz tudja hogy nincs itt a legjobb barátnőm akivel elmehetnék.Gondolom nem kel mondanom, majdnem elolvadtam helybe.
Elvégeztem a reggeli előkészületeket és mosollyal az arcomon mentem be dolgozni, kicsit furán néztek rám, hisz egy szakítás után nem kéne vigyorognom.Nem érdekelt semmi más, csak az hogy végezzek a munkával és felhívjam Lout, hogy jöhet értem.Na de vissza a jelenbe; szinte átszeltem a folyosót, úgy 'törtem be' az irodám ajtaját, majd lepakoltam.Összeszedtem a telefonomat, és a kis notesz szerű füzetkémet, kezembe vettem a fényképező gépet majd kilibbentem az ajtón.Találkoztam a kollégáimmal, nagyon jó fejek voltak elmondták hogy mennyire sajnálják hogy szakítottam Daniellel.Csak kedvesen bólogattam, mert nem mondhattam, hogy én nem igazán sajnálom.Mindenki olyan szánakozó képet vágott mikor rám nézett, eleinte nem érdekelt, de a végére már kezdtem frászt kapni.
Végre!Itt van Lou, már azt hittem volt olyan szerencsétlen és eltévedett, de nem.Piros pontot neki!Beszálltam a kocsiba, majd üdvözöltük egymást, véletlenül(!) a szája sarkába adtam puszit, de nem igazán zavarta.Leparkoltunk a pláza előtt, ő pedig magára kapott egy kapucnit, úgy mentünk be a hatalmas épületbe.Azonnal letámadtam az első útba eső cipőboltot, ő pedig engedelmesen utánam jött, és helyeselt.Csizma vásárlás után elégedetten jöttem ki a boltból, mire Louis röhögőgörcsöt kapott, nem tudtam mi baja így csak álltam és néztem.Végül öt perc nevetgélés után kibírta nyögni, hogy egy hatalmas macskának öltözött ember riszált végig a folyosón és azt tartotta ennyire mulatságosnak.Úristen, hihetetlenül édesen nevet..!Na jó oké, elég lesz...
Már legalább hét szatyorral mászkáltunk, megvettük az összes nekem tetsző ruhadarabot, vagyis inkább ő vette meg, egyszer sem hagyta hogy fizessek.Kinéztem egy aranyos bár szerű valamit, beültünk a sarokba és rendeltünk két koktélt.Nagyon jól elvoltunk, röhögtünk,iszogattunk,beszélgettünk annyira jó volt vele lenni.Alig tudtam levenni róla a szemem, sőt nem is tudtam, mikor észrevette hogy nézem szégyenlősen elmosolyodott, majdnem elájultam.A nap hátra levő részében nem történt semmi, Louist felhívta Harry hogy mennie kell, mert valamilyen megbeszélést lesz késő délután, így kedvesen hazafuvarozott, elbúcsúztunk és ennyi.
Nem mondhatom meg neki hogy rohadtul tetszik, mert azzal ártanék a barátságunknak és mi van ha ő nem tekint rám úgy?Legkevésbé sem szeretnék beégni előtte, szóval szerintem jobban tenném ha hanyagolnám ezt az elméletemet.Egyszerűen fantasztikus vele lenni és attól félek hogy nem tudok csak a barátja lenni..
Elvégeztem a reggeli előkészületeket és mosollyal az arcomon mentem be dolgozni, kicsit furán néztek rám, hisz egy szakítás után nem kéne vigyorognom.Nem érdekelt semmi más, csak az hogy végezzek a munkával és felhívjam Lout, hogy jöhet értem.Na de vissza a jelenbe; szinte átszeltem a folyosót, úgy 'törtem be' az irodám ajtaját, majd lepakoltam.Összeszedtem a telefonomat, és a kis notesz szerű füzetkémet, kezembe vettem a fényképező gépet majd kilibbentem az ajtón.Találkoztam a kollégáimmal, nagyon jó fejek voltak elmondták hogy mennyire sajnálják hogy szakítottam Daniellel.Csak kedvesen bólogattam, mert nem mondhattam, hogy én nem igazán sajnálom.Mindenki olyan szánakozó képet vágott mikor rám nézett, eleinte nem érdekelt, de a végére már kezdtem frászt kapni.
Végre!Itt van Lou, már azt hittem volt olyan szerencsétlen és eltévedett, de nem.Piros pontot neki!Beszálltam a kocsiba, majd üdvözöltük egymást, véletlenül(!) a szája sarkába adtam puszit, de nem igazán zavarta.Leparkoltunk a pláza előtt, ő pedig magára kapott egy kapucnit, úgy mentünk be a hatalmas épületbe.Azonnal letámadtam az első útba eső cipőboltot, ő pedig engedelmesen utánam jött, és helyeselt.Csizma vásárlás után elégedetten jöttem ki a boltból, mire Louis röhögőgörcsöt kapott, nem tudtam mi baja így csak álltam és néztem.Végül öt perc nevetgélés után kibírta nyögni, hogy egy hatalmas macskának öltözött ember riszált végig a folyosón és azt tartotta ennyire mulatságosnak.Úristen, hihetetlenül édesen nevet..!Na jó oké, elég lesz...
Már legalább hét szatyorral mászkáltunk, megvettük az összes nekem tetsző ruhadarabot, vagyis inkább ő vette meg, egyszer sem hagyta hogy fizessek.Kinéztem egy aranyos bár szerű valamit, beültünk a sarokba és rendeltünk két koktélt.Nagyon jól elvoltunk, röhögtünk,iszogattunk,beszélgettünk annyira jó volt vele lenni.Alig tudtam levenni róla a szemem, sőt nem is tudtam, mikor észrevette hogy nézem szégyenlősen elmosolyodott, majdnem elájultam.A nap hátra levő részében nem történt semmi, Louist felhívta Harry hogy mennie kell, mert valamilyen megbeszélést lesz késő délután, így kedvesen hazafuvarozott, elbúcsúztunk és ennyi.
Nem mondhatom meg neki hogy rohadtul tetszik, mert azzal ártanék a barátságunknak és mi van ha ő nem tekint rám úgy?Legkevésbé sem szeretnék beégni előtte, szóval szerintem jobban tenném ha hanyagolnám ezt az elméletemet.Egyszerűen fantasztikus vele lenni és attól félek hogy nem tudok csak a barátja lenni..
2013. január 15., kedd
~9~
Sziasztok!Hát eltelt ez az egy hét, remélem mindenki felzárkózott és elolvasta az eddigi részeket, de még most sem késő bekapcsolódni.:)Nagyon hálás vagyok az eddigi támogatásért rengeteget jelentenek a kommentek, és látom hogy 15-20 ember azért rendszeresen vagy legalább hetente nézi a blogot.:)Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Kezdjük ott, hogy lehetek ilyen idióta?!Megcsal a pasim, én meg lesmárolom az egyik legjobb haveromat?Ezt még mindig nem értem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy megbántam, sőt rohadtul élveztem.Iszonyat jól csókol és minden percét imádtam, persze ezt neki nem kel tudnia.Szóltam, hogy ma nem megyek be és tegyünk át mindent holnapra, én pedig kisírom a bánatom egy tál fagyi és egy romantikus film társaságában.
Már épp begolyózni készültem, mikor csengettek, én pedig kócosan, köntösben odabattyogtam az ajtóhoz és kinyitottam.Sajnálatomra az én idióta EX pasim érkezett haza a drágalátós barátnőjétől.Szerintem várta hogy kiakadjak, és elkezdjek magamból kikelve ordítozni, de nem hinném hogy szomorú volt hogy ez nem így történt.Visszamásztam a TV elé és folytattam a filmet, mikor ránéztem szinte láttam a kérdőjelet a szemében.Igen, először én is arra számítottam, hogy amint belép az ajtón leszedem a fejét és visszaragasztom, hogy újra le tudjam szedni, de nem.Egyszerűen csak fájt, hogy ezt csinálta, ha új barátnőt akart akkor miért nem bírt velem előtte szakítani?Mikor megelégeltem hogy felettem áll, és csak néz mint valami idióta, felálltam az emeletre mentem, ahová követett és elővettem a bőröndjét, azt jelezve hogy csomagoljon.Kaptam tőle néhány értetlen pillantást, de nem izgatott, menjen csak a csajához!
Egy óra múlva, lejött a bepakolt bőröndökkel és rám meredt, szerintem azt várta hogy a nyakába borulok és elkezdek neki 'könyörögni' hogy ne menjen el.Na, azt várhatta!Még az ajtót is kinyitottam neki, egy bájos mosoly kíséretében.
A laptopomat bújtam próbáltam a munkába 'temetkezni' nézegettem a képeket amiket csináltam, írtam Emily-nek egy e-mailt, hogy mi történt.Meg csörrent a mobilom, én pedig szinte elejtettem a gépemet, annyira megijedtem.A nagy párna,takaró és zsebkendő hegyektől nem találtam a kitartóan zenélő telefonomat, mikor végre előkerült a Rihanna-Diamonds száma elhallgatott, és volt egy nem fogadott hívásom Louistól.Nem akartam visszahívni, mert mi van ha interjún vagy fellépésen vannak, nem zavarhatom.Pár perc gondolkodás után, hírtelen ötlettől vezérelve írtam neki egy SMS-t, mikor megnyomtam a 'Send' feliratot magam is meglepődtem.Miért írtam neki?Meghülyültem?
Sokáig nem jött válasz, így folytattam az elkezdett tevékenységemet, bújtam a Notebook-om, közben zenét hallgattam.Jól eső nyugalom vett körül, erre már szükségem volt egy ideje.Minden problémámat elfelejtettem, hátra hajtott fejjel hallgattam a nyugtató dallamokat.Már majdnem elaludtam, mikor hallottam hogy üzenetem érkezett, rögtön kipattantak a szemeim és a képernyőre meredtem, Loui válaszolt.Érdeklődött, hogy mi van velem, és hogy hogy érzem magam.Őszintén válaszoltam, hogy eléggé szarul vagyok.Rettentően aranyos volt, hajnali fél kettőig irkáltunk egymásnak, mosollyal az arcomon aludtam el, ezt persze onnan tudom, hogy vigyorogva a telefonomat szorongatva ébredtem.
2013. január 8., kedd
~8~
Sziasztok!Most lesz egy kis szünet, hogy mindenki fel tudjon zárkózni, és tisztába legyen a történettel, 1 hét múlva folytatom tovább.Köszönöm, mert tényleg sokan írnak hogy tetszik nekik amit csinálok, de ez a statisztikán nem látszik, sajnos..:/ Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
A mai nap nagyon jónak ígérkezett..de ez nagy félig meddig igaz.A srácok elhívtak szórakozni egy kicsit, nem volt szívem nemet mondani, meg amúgy is egyedül lettem volna.Igen egyedül, már megint, mert Dan bejelentette hogy valamilyen haverjaival megy el.Mostanában ez a titokzatos viselkedése rohadtul irritál!
Reggel tízre bementem csendéletet fotózni, már majdhogynem mindenki ki volt akadva, hogy ilyen unalmas a nap.Én csak az estére tudtam gondolni hogy vele vagyis izé velük leszek, rég voltam szórakozni.Magyarországon is az elmúlt egy évben szinte csak tanultam, mivel elit suliba jártam sokkal gyorsabban haladtunk az anyaggal így tudtam leérettségizni két hónapja.Nagyon kevés szabadidőm volt, sajnos, így ezt most igyekszem bepótolni, kezdettnek nem is rossz.
Nyolcra jöttek értem, én addig igyekeztem elkészülni, többször öltöztem át, ami nem szokásom.Mindig kiválasztottam egy ruhát és amellett kitartottam, hát ez most nem így lett.Sminket is tettem fel, persze csak a jó ízlés határain belül, nem akartam magamból bohócot csinálni.Egy cuki fekete miniruhát vettem fel, a derekánál egy masni díszelgett, hozzá fekete táskát és cipőt.Mikor leértem a lépcsőn, pont akkor csengettek, ajtót nyitottam, és éreztem ahogy Louis végigmér, nem kicsit pirultam bele, de nekem is megakadt rajta a szemem.Így álltunk pár percig mikor mögötte megköszörülte a torkát Zayn, ijedten pillantottunk rá mindketten, totál vörös fejjel.Érdekes estének nézünk elébe abba már biztos voltam..
Rendeltünk, a VIP részlegen tényleg nagyon jól bántak velünk, semmilyen rajongó nem zavarta őket.Dumáltunk, röhögtünk, közben a poharak tartalma eléggé megfogyatkozott.Hazza elment csajozni, Liam alapból nem jött velünk, és elvileg Zayn barátnője Perrie is befut majd valamikor.Jól el koktéloztunk, a srácok úgy döntöttek táncolni akarnak, félve de belementem, hisz nem volt más választásom.Mielőtt felálltam, kiürítettem a poharamat, egy kis plusz bátorság mindig jól jön.Épp önfeledten buliztunk mikor megláttam egy ismerős alakot, de akkor elintéztem azzal, hogy csak képzelődöm.Négy öt szám után Niall bejelentette hogy elfáradt, a bárpulthoz ültünk egy kicsit pihenni, de én igazából tele voltam energiával.Megittam a kólámat és felhúztam Louist is táncolni, majdnem elejtette a poharat de sikeresen a táncparkettre vergődtünk.A hülyeségén röhögtem, mikor olyat láttam amit nem akartam.Daniel smárolt valami barna hajú cicababával.Mikor észrevette a táncpartnerem, hogy szájtátva bámulok valamit ő is jobboldalra emelte a tekintetét.'De hisz az Eleanor!' mondta szinte már visítva, nem kezdtem el kérdezgetni hogy mégis ki az az Eleanor.Megfogtam a kezét és a tömegen keresztül a gerlepárhoz ráncigáltam, amint Dan észrevett elszakadt a csajtól és rám nézett,reménykedtem benne hogy szívbajt kap, de sajnos nem így történt.Idétlenül vigyorgott rám, mire felment bennem a pumpa, és lesmároltam a mellettem álldogáló Louist.
A jelenetem után ál vigyorral a képemen húztam a helyünkre és amint nem látott elkezdtem sírni, ez nem lehet!Megcsalt bazdmeg!A fiúk lenyugtattak, és végül megtudtam, hogy Lou excsajával csalt meg az a szemét...szép, mondhatom!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
A mai nap nagyon jónak ígérkezett..de ez nagy félig meddig igaz.A srácok elhívtak szórakozni egy kicsit, nem volt szívem nemet mondani, meg amúgy is egyedül lettem volna.Igen egyedül, már megint, mert Dan bejelentette hogy valamilyen haverjaival megy el.Mostanában ez a titokzatos viselkedése rohadtul irritál!
Reggel tízre bementem csendéletet fotózni, már majdhogynem mindenki ki volt akadva, hogy ilyen unalmas a nap.Én csak az estére tudtam gondolni hogy vele vagyis izé velük leszek, rég voltam szórakozni.Magyarországon is az elmúlt egy évben szinte csak tanultam, mivel elit suliba jártam sokkal gyorsabban haladtunk az anyaggal így tudtam leérettségizni két hónapja.Nagyon kevés szabadidőm volt, sajnos, így ezt most igyekszem bepótolni, kezdettnek nem is rossz.
Nyolcra jöttek értem, én addig igyekeztem elkészülni, többször öltöztem át, ami nem szokásom.Mindig kiválasztottam egy ruhát és amellett kitartottam, hát ez most nem így lett.Sminket is tettem fel, persze csak a jó ízlés határain belül, nem akartam magamból bohócot csinálni.Egy cuki fekete miniruhát vettem fel, a derekánál egy masni díszelgett, hozzá fekete táskát és cipőt.Mikor leértem a lépcsőn, pont akkor csengettek, ajtót nyitottam, és éreztem ahogy Louis végigmér, nem kicsit pirultam bele, de nekem is megakadt rajta a szemem.Így álltunk pár percig mikor mögötte megköszörülte a torkát Zayn, ijedten pillantottunk rá mindketten, totál vörös fejjel.Érdekes estének nézünk elébe abba már biztos voltam..
Rendeltünk, a VIP részlegen tényleg nagyon jól bántak velünk, semmilyen rajongó nem zavarta őket.Dumáltunk, röhögtünk, közben a poharak tartalma eléggé megfogyatkozott.Hazza elment csajozni, Liam alapból nem jött velünk, és elvileg Zayn barátnője Perrie is befut majd valamikor.Jól el koktéloztunk, a srácok úgy döntöttek táncolni akarnak, félve de belementem, hisz nem volt más választásom.Mielőtt felálltam, kiürítettem a poharamat, egy kis plusz bátorság mindig jól jön.Épp önfeledten buliztunk mikor megláttam egy ismerős alakot, de akkor elintéztem azzal, hogy csak képzelődöm.Négy öt szám után Niall bejelentette hogy elfáradt, a bárpulthoz ültünk egy kicsit pihenni, de én igazából tele voltam energiával.Megittam a kólámat és felhúztam Louist is táncolni, majdnem elejtette a poharat de sikeresen a táncparkettre vergődtünk.A hülyeségén röhögtem, mikor olyat láttam amit nem akartam.Daniel smárolt valami barna hajú cicababával.Mikor észrevette a táncpartnerem, hogy szájtátva bámulok valamit ő is jobboldalra emelte a tekintetét.'De hisz az Eleanor!' mondta szinte már visítva, nem kezdtem el kérdezgetni hogy mégis ki az az Eleanor.Megfogtam a kezét és a tömegen keresztül a gerlepárhoz ráncigáltam, amint Dan észrevett elszakadt a csajtól és rám nézett,reménykedtem benne hogy szívbajt kap, de sajnos nem így történt.Idétlenül vigyorgott rám, mire felment bennem a pumpa, és lesmároltam a mellettem álldogáló Louist.
A jelenetem után ál vigyorral a képemen húztam a helyünkre és amint nem látott elkezdtem sírni, ez nem lehet!Megcsalt bazdmeg!A fiúk lenyugtattak, és végül megtudtam, hogy Lou excsajával csalt meg az a szemét...szép, mondhatom!
2013. január 5., szombat
~7~
Sziasztok!Látom a feliratkozók száma több lett,pontosabban 17, na ez már nem rossz.Még mindig nem vagyok megbarátkozva az egyre csökkenő tetszikek számával, de hát jó lenne ha mindenki maradna aki eddig rendszeresen olvasta az irományomat.Az eddigi támogatásért NAGYON hálás vagyok.! Jó olvasást!:)
Puszi,Wiwi.xoxo
Kedves Naplóm!
A nap elég csendesen telt, kevés dolgom volt, így segítettem kipakolni Dannek.Jó volt végre együtt lenni vele, szokásos reggeli főzőcskénkkel felavattuk a konyhát, és amilyen szerencsétlen vagyok a palacsinta felragadt a falra.Ez a dobálás nekem nem megy, legalább is eddig nem jeleskedtem benne.Nagyszerű reggel volt, de mégis más mint a megszokott, furán viselkedik azóta mióta itt van, bár lehet hogy csak londoni csajként más szemszögből nézem.Volt már hullámvölgyben a kapcsolatunk, de mindig sikeresen kilábaltunk belőle.Kimentünk a kertbe egy kicsit napozni, kihasználtuk, hogy süt a Nap.Ahogy észrevettem, a hátsó kertbe volt egy szauna és egy jackuzzi, én csak megforgattam a szemem,Dan persze nagyon örült neki.Nem tudom, talán ő másabb mint én, jobban élvezi a fényűzést, ő szívesen jött velem idiótábbnál idiótább eseményekre, amiken sajnos kötelező volt megjelennem.Ő remekül elbeszélgetett azokkal akikre én rá se néztem, mindig hamarabb leléptem, valami hülye kifogással.
Háromkor már izgultam, hisz egész nap csak arra tudtam gondolni hogy Lou ötre értem jön, és együtt leszek vele, már akkor biztos voltam benne hogy nagyon szuper lesz!Kíváncsi vagyok milyen programot talált ki, remélem túlélhető.Ez tök furcsa nem?A barátommal kéne mennem szétnézni a városban, hogy vele együtt fedezzük fel London szépségeit.Helyette, én hazudok neki, hogy a stúdióba kellesz bemennem, meglepetten tapasztaltam, hogy rohadtul nem érdekelte, hogy mit csinálok, csak annyit mondott, hogy addig ő is elmegy.Mégis hova a fenébe menne?Senkit nem ismer!Hahó,lemardtam volna..!?
Miután lehiggadtam, elkezdtem készülni, lezuhanyoztam magamra kaptam egy fekete csőgatyát, egy pántnélküli felsőt, egy bőrdzsekit és egy bokacsizmát.Feltűnően sokat foglalkoztam azzal, hogy hogy nézek ki.A táskámat legalább tíz percig kerestem, ami abból állt, hogy fel alá rohangálok a lakásban.Érdekes látványt nyújthattam.Mikor végre megtaláltam, akkor SMS-em jött Lou írt hogy nyissak ajtót.
Beszálltunk a kocsijába, én pedig folyamatosan azt kérdezgettem tőle, hogy hova megyünk, amit ő nem volt hajlandó elárulni.Megálltunk, kinyitotta nekem az ajtót, és a London Eye-t pillantottam meg, de nem volt itt senki, nem akartam rákérdezni, de időm se volt rá, mivel Louis rögtön az óriáskerék felé kezdett húzni.Beszálltunk és beszélgetni kezdtünk egy asztalnál, közben a tájat néztem, gyönyörű volt, főleg így sötétedéskor.Már dőltem a nevetéstől, szó szerint dőltem, így a földön kötöttem ki, Loui persze azonnal a segítségemre sietett, és felállított.Mikor felértünk a tetejére, levette a tányérokról a fedőt, én kérdőn pillantottam rá, mire ő nemes egyszerűséggel ott helyben elhívott vacsorázni, mire én újból nevetni kezdtem.
Annyira élveztem minden pillantott, amíg vele lehettem, hogy már majdhogynem fizika fájdalom volt kiszállni a kocsijából és otthagyni őt.Az autójának dőlve várta meg még bemegyek, gyorsan visszapillantottam rá, és olyan szívdöglesztően mosolygott, hogy alig találtam bele a zárba a kulccsal.Hoppá Hanna, azt hiszem ezt bebuktad..!
Puszi,Wiwi.xoxo
Kedves Naplóm!
A nap elég csendesen telt, kevés dolgom volt, így segítettem kipakolni Dannek.Jó volt végre együtt lenni vele, szokásos reggeli főzőcskénkkel felavattuk a konyhát, és amilyen szerencsétlen vagyok a palacsinta felragadt a falra.Ez a dobálás nekem nem megy, legalább is eddig nem jeleskedtem benne.Nagyszerű reggel volt, de mégis más mint a megszokott, furán viselkedik azóta mióta itt van, bár lehet hogy csak londoni csajként más szemszögből nézem.Volt már hullámvölgyben a kapcsolatunk, de mindig sikeresen kilábaltunk belőle.Kimentünk a kertbe egy kicsit napozni, kihasználtuk, hogy süt a Nap.Ahogy észrevettem, a hátsó kertbe volt egy szauna és egy jackuzzi, én csak megforgattam a szemem,Dan persze nagyon örült neki.Nem tudom, talán ő másabb mint én, jobban élvezi a fényűzést, ő szívesen jött velem idiótábbnál idiótább eseményekre, amiken sajnos kötelező volt megjelennem.Ő remekül elbeszélgetett azokkal akikre én rá se néztem, mindig hamarabb leléptem, valami hülye kifogással.
Háromkor már izgultam, hisz egész nap csak arra tudtam gondolni hogy Lou ötre értem jön, és együtt leszek vele, már akkor biztos voltam benne hogy nagyon szuper lesz!Kíváncsi vagyok milyen programot talált ki, remélem túlélhető.Ez tök furcsa nem?A barátommal kéne mennem szétnézni a városban, hogy vele együtt fedezzük fel London szépségeit.Helyette, én hazudok neki, hogy a stúdióba kellesz bemennem, meglepetten tapasztaltam, hogy rohadtul nem érdekelte, hogy mit csinálok, csak annyit mondott, hogy addig ő is elmegy.Mégis hova a fenébe menne?Senkit nem ismer!Hahó,lemardtam volna..!?
Miután lehiggadtam, elkezdtem készülni, lezuhanyoztam magamra kaptam egy fekete csőgatyát, egy pántnélküli felsőt, egy bőrdzsekit és egy bokacsizmát.Feltűnően sokat foglalkoztam azzal, hogy hogy nézek ki.A táskámat legalább tíz percig kerestem, ami abból állt, hogy fel alá rohangálok a lakásban.Érdekes látványt nyújthattam.Mikor végre megtaláltam, akkor SMS-em jött Lou írt hogy nyissak ajtót.
Beszálltunk a kocsijába, én pedig folyamatosan azt kérdezgettem tőle, hogy hova megyünk, amit ő nem volt hajlandó elárulni.Megálltunk, kinyitotta nekem az ajtót, és a London Eye-t pillantottam meg, de nem volt itt senki, nem akartam rákérdezni, de időm se volt rá, mivel Louis rögtön az óriáskerék felé kezdett húzni.Beszálltunk és beszélgetni kezdtünk egy asztalnál, közben a tájat néztem, gyönyörű volt, főleg így sötétedéskor.Már dőltem a nevetéstől, szó szerint dőltem, így a földön kötöttem ki, Loui persze azonnal a segítségemre sietett, és felállított.Mikor felértünk a tetejére, levette a tányérokról a fedőt, én kérdőn pillantottam rá, mire ő nemes egyszerűséggel ott helyben elhívott vacsorázni, mire én újból nevetni kezdtem.
Annyira élveztem minden pillantott, amíg vele lehettem, hogy már majdhogynem fizika fájdalom volt kiszállni a kocsijából és otthagyni őt.Az autójának dőlve várta meg még bemegyek, gyorsan visszapillantottam rá, és olyan szívdöglesztően mosolygott, hogy alig találtam bele a zárba a kulccsal.Hoppá Hanna, azt hiszem ezt bebuktad..!
2013. január 1., kedd
~6~
Helloka!Hát az előző fejezet, elég szar lehetett, mert az értékelésből ezt vettem le.. Építő kritikát NAGYON szívesen fogadok, hisz tudom hogy az írásomon jócskán van mit javítani. Ez 2013-ban az első rész,juhuuu. Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
A mai nap egyenlő volt a rohanással.Nem volt szokatlan, mert már hozzászoktam, de akkor is mostanra már eléggé belefáradtam.Most úgy beszélek mintha már legalább hatvan éves lennék, pedig még van több mint negyven évem addig.
A stúdióba rögtön lepakoltam, előkaptam a fényképezőgépem és gyorsan beállítottam, kicseréltem benne az SD kártyát, és vártam a srácokat.Úgy vettem észre, hogy a korábban kelés nem a specialitásuk, mert Zayn olyan volt mit aki egy percet sem aludt.Reggel kilenc órakor kezdünk, úgyhogy van még húsz percük összeszedni magukat.Mikor végre nagy nehezen sikerült eltüntetni a karikákat a szemük alól, nem kevés alapozóval akkor elkezdtem a fotózást, szerencsére egy óra alatt végeztünk, bementem a 'szobámba' hogy kihozzam a laptopomat, de üres kézzel tértem vissza.'Nem látta valaki a Notebook-omat?'érdeklődtem hangosan.Mindenki elkezdte keresni, kevés sikerrel, végül képtelen voltam belenyugodni hogy otthon hagytam, hisz a föld csak nem nyelte el.Ott álltam tanácstalanul, hsiz arra már nem volt időm, hogy hazarohanjak érte, a többi laptop pedig másra kellett.Mikor már épp idegrohamot készültem kapni, Lou a kezembe nyomott egy fekete laptopot, kérdőn néztem rá, mire közölte, hogy ez az övé.Szinte a nyakába ugrottam, most tényleg az életemet mentette meg, azon villamsebességgel megnéztük a képeket, amik nem tetszettek nekik, azokat újra csináltuk és ennyi.Végre végeztünk, én pedig elkértem Louistól egész napra a laptopját, mert mindjárt itt van a következő alany ,akit fotóznom kel.Aranyos volt, készségesen ideadta, mondta hogy majd este beugrik érte.Elbúcsúztam tőlük, ők pedig beszálltak a kisbuszba.Mire visszafordultam már ott állt előttem a kis Lia az apukája mellett, elállt a szavam, tényleg gyönyörű kislány.Megismerkedtem vele és átküldtem a stylistokhoz, hogy öltöztessék fel, valami csinibe, én addig beszéltem Nick-kel, nagyon jó fej,elég fiatal apuka.Gyorsan letudtuk a fotózást, a képeket már oda is adtam nekik, egyet én is megtartottam, majd biztos kiteszem valahova.Ezek után fogtam egy taxit és hazamentem, rendeltem kaját, mert Danielért kel mennem egy óra múlva.Rendbe szedtem magam, Lou gépéről leszedtem pendrive-ra a képeket, megterítettem és már indultam is.
A repülőtér előtt álltam, és vártram a barátomat, de semmi egyéb, nem volt meg az az izgalom, nem vártam annyira a találkozást.Persze ezt nem mutattam, arra lettem figyelmes, hogy két kéz fonódik a derekamra, és egy puszit nyom az arcomra Dan.Szembe fordultam vele egy megöleltem, majd beszálltunk az autóba és már nem sokkal később már 'otthon' voltunk.Ettünk, nem igazán csináltunk sok mindent, mivel elég fáradt volt szegény a hosszú repülőúttól.Elmentem zuhanyozni, így egy pink (combközépig erő) köntösben töltöttem az este további részét.A barátom már lefeküdt, én pedig még mindig egy idióta műsort bámultam a TV-be, a kanapén henyéltem, mikor megakadt a szemem Lou laptopján.Mosolyognom kellett..Kikapcsoltam mindent épp az emelet felé tartottam mikor megcsörrent a mobilom SMS-t kaptam, na tippelsz hogy kitől?!'Nyiss ajtót,Hanna!;)' ez idióta, gondoltam majd röhögve az ajtó elé libbentem és kinyitottam.Lou állt velem szembe, majd mikor meglátott, nem kicsit mért végig.Ja, hoppácska, én köntösbe állok előtte, meg majdnem az utcán-jó hogy leesik- így inkább behúztam a házba.Bementem a nappaliba, hogy oda tudjam neki adni a laptopját, mikor megfordultam, pont belé ütköztem.Éreztem hogy az arcom kezd piros árnyalatba öltözni, így nem néztem rá, csak a kezébe nyomtam a gépét.Hallottam ahogy elneveti magát, én pedig óvatosan felnéztem rá.'Holnap ráérsz?' kérdezte én pedig aprót bólintottam, 'Akkor ötre érted jövök, megmutatom a várost.' kacsintott majd távozott.
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
A mai nap egyenlő volt a rohanással.Nem volt szokatlan, mert már hozzászoktam, de akkor is mostanra már eléggé belefáradtam.Most úgy beszélek mintha már legalább hatvan éves lennék, pedig még van több mint negyven évem addig.
A stúdióba rögtön lepakoltam, előkaptam a fényképezőgépem és gyorsan beállítottam, kicseréltem benne az SD kártyát, és vártam a srácokat.Úgy vettem észre, hogy a korábban kelés nem a specialitásuk, mert Zayn olyan volt mit aki egy percet sem aludt.Reggel kilenc órakor kezdünk, úgyhogy van még húsz percük összeszedni magukat.Mikor végre nagy nehezen sikerült eltüntetni a karikákat a szemük alól, nem kevés alapozóval akkor elkezdtem a fotózást, szerencsére egy óra alatt végeztünk, bementem a 'szobámba' hogy kihozzam a laptopomat, de üres kézzel tértem vissza.'Nem látta valaki a Notebook-omat?'érdeklődtem hangosan.Mindenki elkezdte keresni, kevés sikerrel, végül képtelen voltam belenyugodni hogy otthon hagytam, hisz a föld csak nem nyelte el.Ott álltam tanácstalanul, hsiz arra már nem volt időm, hogy hazarohanjak érte, a többi laptop pedig másra kellett.Mikor már épp idegrohamot készültem kapni, Lou a kezembe nyomott egy fekete laptopot, kérdőn néztem rá, mire közölte, hogy ez az övé.Szinte a nyakába ugrottam, most tényleg az életemet mentette meg, azon villamsebességgel megnéztük a képeket, amik nem tetszettek nekik, azokat újra csináltuk és ennyi.Végre végeztünk, én pedig elkértem Louistól egész napra a laptopját, mert mindjárt itt van a következő alany ,akit fotóznom kel.Aranyos volt, készségesen ideadta, mondta hogy majd este beugrik érte.Elbúcsúztam tőlük, ők pedig beszálltak a kisbuszba.Mire visszafordultam már ott állt előttem a kis Lia az apukája mellett, elállt a szavam, tényleg gyönyörű kislány.Megismerkedtem vele és átküldtem a stylistokhoz, hogy öltöztessék fel, valami csinibe, én addig beszéltem Nick-kel, nagyon jó fej,elég fiatal apuka.Gyorsan letudtuk a fotózást, a képeket már oda is adtam nekik, egyet én is megtartottam, majd biztos kiteszem valahova.Ezek után fogtam egy taxit és hazamentem, rendeltem kaját, mert Danielért kel mennem egy óra múlva.Rendbe szedtem magam, Lou gépéről leszedtem pendrive-ra a képeket, megterítettem és már indultam is.
A repülőtér előtt álltam, és vártram a barátomat, de semmi egyéb, nem volt meg az az izgalom, nem vártam annyira a találkozást.Persze ezt nem mutattam, arra lettem figyelmes, hogy két kéz fonódik a derekamra, és egy puszit nyom az arcomra Dan.Szembe fordultam vele egy megöleltem, majd beszálltunk az autóba és már nem sokkal később már 'otthon' voltunk.Ettünk, nem igazán csináltunk sok mindent, mivel elég fáradt volt szegény a hosszú repülőúttól.Elmentem zuhanyozni, így egy pink (combközépig erő) köntösben töltöttem az este további részét.A barátom már lefeküdt, én pedig még mindig egy idióta műsort bámultam a TV-be, a kanapén henyéltem, mikor megakadt a szemem Lou laptopján.Mosolyognom kellett..Kikapcsoltam mindent épp az emelet felé tartottam mikor megcsörrent a mobilom SMS-t kaptam, na tippelsz hogy kitől?!'Nyiss ajtót,Hanna!;)' ez idióta, gondoltam majd röhögve az ajtó elé libbentem és kinyitottam.Lou állt velem szembe, majd mikor meglátott, nem kicsit mért végig.Ja, hoppácska, én köntösbe állok előtte, meg majdnem az utcán-jó hogy leesik- így inkább behúztam a házba.Bementem a nappaliba, hogy oda tudjam neki adni a laptopját, mikor megfordultam, pont belé ütköztem.Éreztem hogy az arcom kezd piros árnyalatba öltözni, így nem néztem rá, csak a kezébe nyomtam a gépét.Hallottam ahogy elneveti magát, én pedig óvatosan felnéztem rá.'Holnap ráérsz?' kérdezte én pedig aprót bólintottam, 'Akkor ötre érted jövök, megmutatom a várost.' kacsintott majd távozott.
2012. december 28., péntek
~5~
Sziasztok!Már majdnem kezdtem megnyugodni, hogy nem magamnak írkálok, de.. na jó mindegy.:)Egy nagyon nagyon picit kéne belehúzni, csak annyira hogy legalább 13-15 tetszik legyen a fejezeteken.Próbálkozom, remélem ez értékelendő... Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Még mindig nincs itt Daniel, már nagyon hiányzik de úgy érzem ha Louval vagyok enyhül a hiánya, már nem érzem magam egyedül, sőt jobban vagyok.Lehet hogy két év után már meguntuk egymást?Fáj a gondolat is, mert nem akarom elveszíteni, ő a részemmé vált ez idő alatt.Ő se tud mindent rólam...nem ítélne el, de már késő hogy elmondjam neki.
Szokásosan a reggeli italom elfogyasztása közben léptem be a stúdióba vigyorogva, jó kedvem van, nem tudom miért.Vártam már a munkát, de amikor lepakoltam az irodámba és kimentem csalódottan véltem felfedezni, hogy a srácok még nincsenek itt, így visszamentem leültem a kanapéra és a laptopomat kezdtem bújni.Felmentem twitterre, és eléggé elkeredett a szemem, nem a megnövekvő követőimtől, hanem egy nekem szánt tweeten.Louis írta ki '@Louis_Tomlinson a Jessica szerintem egy gyönyörű név:) @HannaT'.Jóformán tátott szájjal bámultam a képernyőt, arra eszméltem fel hogy valaki bekopog én pedig becsukom a szám és megköszörülöm a torkom.Az említett személy állt az ajtóm előtt, szólt hogy itt vannak és nemsokára kezdhetünk és persze üdvözölt.
Kimentem ők már fotózásra készen voltak,mindenkit megöleltem, Lounak adtam két puszit, fél óra múlva pedig kezdődött a munka.Elég nehezen haladtunk, mert valamelyikőjük mindig belemozgott a képbe, vagy Zayn panaszkodott hogy nem jó a haja.Liam már fogta a fejét,Niall pedig éhes volt, így sok szünetet tartottunk, amiken Louis, Hazza meg én nagyon jókat röhögtünk.Persze ennek meg lett a kára, mert a vége fele már eszeveszetten kellett kattintgatnom, mert Harold drága nyavalygott, hogy neki fontos randija van és nem akarja lemondani.A képek minősége és mennyisége gyatra illetve csekély lett így holnap is muszáj vagyok rájuk szánni egy fél órát minimum.Sűrű nap lesz, már előre látom, mert anya valamilyen normális ismerősének a lányáról kell portrét készítenem.De elvileg négy éves szóval nem lesz egy séta galopp.Majdnem elfelejtettem, holnap este hatkor érkezik meg Daniel is, még rengeteg elintézni valóm akad.Úgy döntöttem, hogy befejezzük a munkát, nem kínzóm tovább őket, se magamat, már az idegeimen táncoltak, szerintem azt várták, hogy üvöltve dobom őket ki.Hmm, nem is rossz ötlet, máskor hasznosítom!Elköszöntem tőlük, majd célba vettem a cuccaimat, felöltöztem ami annyiból állt, hogy magamra kaptam egy vékony dzsekit, és felvettem a két táskámat.Az egyikbe a laptopom, a másikba a telefonom a kulcsom és egyéb hasznos illetve haszontalan dolog található.Lekapcsoltam a lámpát, bezártam az ajtót, majd Lou távolodó alakját vettem észre, amint észre vett ő is, megállt még utol nem értem.Váltottunk pár szót, amiből az lett, hogy megkérdeztem tőle hogy nem akar e átjönni hozzám meginni egy forró csokit.Amint kimondtam éreztem, hogy vagy vörösödik a fejem vagy lilul.Végül egyik sem történt meg, mert mosolyogva bólogatott, szóval akkor annyira nem égettem le magam nemde?!
Borzasztóan idióta!Mivel a ház emeletes, megjegyzem nem tudom minek két embernek egy ilyen hatalmas palota, de anyám már csak ilyen, nem tudja hova tenni a pénzét, ezért is kezdtem el dolgozni, hogy végre ne az ő árnyékában éljek.Szóval: mivel a ház emeletes a bejáratig lépcsők vezetnek, amikben Louisnak sikerült készségesen orra bukni.Először nem tudtam hogy mit csináljak, végül hangos nevetésben törtem ki, utána persze segítettem neki feltápászkodni.Szerencsére, a hátralevő utat zökkenőmentesen tettük meg, senki nem esett hasra.Elhelyezkedett a fotelbe, én pedig csináltam neki egy forró csokit, magamnak pedig egy shaket, miután eldöntöttük, hogy filmet is nézünk popcorn-t a készítettem.Ő választotta a filmet szóval dőltünk a nevetéstől, a közepe fele már nem is érdekelt annyira, hogy rajta fekszem.Remek vígjátékot néztünk, imádom ezt a palit!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Még mindig nincs itt Daniel, már nagyon hiányzik de úgy érzem ha Louval vagyok enyhül a hiánya, már nem érzem magam egyedül, sőt jobban vagyok.Lehet hogy két év után már meguntuk egymást?Fáj a gondolat is, mert nem akarom elveszíteni, ő a részemmé vált ez idő alatt.Ő se tud mindent rólam...nem ítélne el, de már késő hogy elmondjam neki.
Szokásosan a reggeli italom elfogyasztása közben léptem be a stúdióba vigyorogva, jó kedvem van, nem tudom miért.Vártam már a munkát, de amikor lepakoltam az irodámba és kimentem csalódottan véltem felfedezni, hogy a srácok még nincsenek itt, így visszamentem leültem a kanapéra és a laptopomat kezdtem bújni.Felmentem twitterre, és eléggé elkeredett a szemem, nem a megnövekvő követőimtől, hanem egy nekem szánt tweeten.Louis írta ki '@Louis_Tomlinson a Jessica szerintem egy gyönyörű név:) @HannaT'.Jóformán tátott szájjal bámultam a képernyőt, arra eszméltem fel hogy valaki bekopog én pedig becsukom a szám és megköszörülöm a torkom.Az említett személy állt az ajtóm előtt, szólt hogy itt vannak és nemsokára kezdhetünk és persze üdvözölt.
Kimentem ők már fotózásra készen voltak,mindenkit megöleltem, Lounak adtam két puszit, fél óra múlva pedig kezdődött a munka.Elég nehezen haladtunk, mert valamelyikőjük mindig belemozgott a képbe, vagy Zayn panaszkodott hogy nem jó a haja.Liam már fogta a fejét,Niall pedig éhes volt, így sok szünetet tartottunk, amiken Louis, Hazza meg én nagyon jókat röhögtünk.Persze ennek meg lett a kára, mert a vége fele már eszeveszetten kellett kattintgatnom, mert Harold drága nyavalygott, hogy neki fontos randija van és nem akarja lemondani.A képek minősége és mennyisége gyatra illetve csekély lett így holnap is muszáj vagyok rájuk szánni egy fél órát minimum.Sűrű nap lesz, már előre látom, mert anya valamilyen normális ismerősének a lányáról kell portrét készítenem.De elvileg négy éves szóval nem lesz egy séta galopp.Majdnem elfelejtettem, holnap este hatkor érkezik meg Daniel is, még rengeteg elintézni valóm akad.Úgy döntöttem, hogy befejezzük a munkát, nem kínzóm tovább őket, se magamat, már az idegeimen táncoltak, szerintem azt várták, hogy üvöltve dobom őket ki.Hmm, nem is rossz ötlet, máskor hasznosítom!Elköszöntem tőlük, majd célba vettem a cuccaimat, felöltöztem ami annyiból állt, hogy magamra kaptam egy vékony dzsekit, és felvettem a két táskámat.Az egyikbe a laptopom, a másikba a telefonom a kulcsom és egyéb hasznos illetve haszontalan dolog található.Lekapcsoltam a lámpát, bezártam az ajtót, majd Lou távolodó alakját vettem észre, amint észre vett ő is, megállt még utol nem értem.Váltottunk pár szót, amiből az lett, hogy megkérdeztem tőle hogy nem akar e átjönni hozzám meginni egy forró csokit.Amint kimondtam éreztem, hogy vagy vörösödik a fejem vagy lilul.Végül egyik sem történt meg, mert mosolyogva bólogatott, szóval akkor annyira nem égettem le magam nemde?!
Borzasztóan idióta!Mivel a ház emeletes, megjegyzem nem tudom minek két embernek egy ilyen hatalmas palota, de anyám már csak ilyen, nem tudja hova tenni a pénzét, ezért is kezdtem el dolgozni, hogy végre ne az ő árnyékában éljek.Szóval: mivel a ház emeletes a bejáratig lépcsők vezetnek, amikben Louisnak sikerült készségesen orra bukni.Először nem tudtam hogy mit csináljak, végül hangos nevetésben törtem ki, utána persze segítettem neki feltápászkodni.Szerencsére, a hátralevő utat zökkenőmentesen tettük meg, senki nem esett hasra.Elhelyezkedett a fotelbe, én pedig csináltam neki egy forró csokit, magamnak pedig egy shaket, miután eldöntöttük, hogy filmet is nézünk popcorn-t a készítettem.Ő választotta a filmet szóval dőltünk a nevetéstől, a közepe fele már nem is érdekelt annyira, hogy rajta fekszem.Remek vígjátékot néztünk, imádom ezt a palit!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)