~7~

Sziasztok!Látom a feliratkozók száma több lett,pontosabban 17, na ez már nem rossz.Még mindig nem vagyok megbarátkozva az egyre csökkenő tetszikek számával, de hát jó lenne ha mindenki maradna aki eddig rendszeresen olvasta az irományomat.Az eddigi támogatásért NAGYON hálás vagyok.! Jó olvasást!:)
Puszi,Wiwi.xoxo

Kedves Naplóm!

A nap elég csendesen telt, kevés dolgom volt, így segítettem kipakolni Dannek.Jó volt végre együtt lenni vele, szokásos reggeli főzőcskénkkel felavattuk a konyhát, és amilyen szerencsétlen vagyok a palacsinta felragadt a falra.Ez a dobálás nekem nem megy, legalább is eddig nem jeleskedtem benne.Nagyszerű reggel volt, de mégis más mint a megszokott, furán viselkedik azóta mióta itt van, bár lehet hogy csak londoni csajként más szemszögből nézem.Volt már hullámvölgyben a kapcsolatunk, de mindig sikeresen kilábaltunk belőle.Kimentünk a kertbe egy kicsit napozni, kihasználtuk, hogy süt a Nap.Ahogy észrevettem, a hátsó kertbe volt egy szauna és egy jackuzzi, én csak megforgattam a szemem,Dan persze nagyon örült neki.Nem tudom, talán ő másabb mint én, jobban élvezi a fényűzést, ő szívesen jött velem idiótábbnál idiótább eseményekre, amiken sajnos kötelező volt megjelennem.Ő remekül elbeszélgetett azokkal akikre én rá se néztem, mindig hamarabb leléptem, valami hülye kifogással.
Háromkor már izgultam, hisz egész nap csak arra tudtam gondolni hogy Lou ötre értem jön, és együtt leszek vele, már akkor biztos voltam benne hogy nagyon szuper lesz!Kíváncsi vagyok milyen programot talált ki, remélem túlélhető.Ez tök furcsa nem?A barátommal kéne mennem szétnézni a városban, hogy vele együtt fedezzük fel London szépségeit.Helyette, én hazudok neki, hogy a stúdióba kellesz bemennem, meglepetten tapasztaltam, hogy rohadtul nem érdekelte, hogy mit csinálok, csak annyit mondott, hogy addig ő is elmegy.Mégis hova a fenébe menne?Senkit nem ismer!Hahó,lemardtam volna..!?
Miután lehiggadtam, elkezdtem készülni, lezuhanyoztam magamra kaptam egy fekete csőgatyát, egy pántnélküli felsőt, egy bőrdzsekit és egy bokacsizmát.Feltűnően sokat foglalkoztam azzal, hogy hogy nézek ki.A táskámat legalább tíz percig kerestem, ami abból állt, hogy fel alá rohangálok a lakásban.Érdekes látványt nyújthattam.Mikor végre megtaláltam, akkor SMS-em jött Lou írt hogy nyissak ajtót.
Beszálltunk a kocsijába, én pedig folyamatosan azt kérdezgettem tőle, hogy hova megyünk, amit ő nem volt hajlandó elárulni.Megálltunk, kinyitotta nekem az ajtót, és a London Eye-t pillantottam meg, de nem volt itt senki, nem akartam rákérdezni, de időm se volt rá, mivel Louis rögtön az óriáskerék felé kezdett húzni.Beszálltunk és beszélgetni kezdtünk egy asztalnál, közben a tájat néztem, gyönyörű volt, főleg így sötétedéskor.Már dőltem a nevetéstől, szó szerint dőltem, így a földön kötöttem ki, Loui persze azonnal a segítségemre sietett, és felállított.Mikor felértünk a tetejére, levette a tányérokról a fedőt, én kérdőn pillantottam rá, mire ő nemes egyszerűséggel ott helyben elhívott vacsorázni, mire én újból nevetni kezdtem.
Annyira élveztem minden pillantott, amíg vele lehettem, hogy már majdhogynem fizika fájdalom volt kiszállni a kocsijából és otthagyni őt.Az autójának dőlve várta meg még bemegyek, gyorsan visszapillantottam rá, és olyan szívdöglesztően mosolygott, hogy alig találtam bele a zárba a kulccsal.Hoppá Hanna, azt hiszem ezt bebuktad..!