~20~

Sziasztok!:)Na hát eljutottunk idáig, itt az utolsó rész, szeretnélek titeket megkérni arra, hogy aki addig nem írt nekem, az most tegye meg.Tetszett a sztori?Remélem igen, KÖSZÖNÖM annak aki végig olvasta és nem hagyott itt.:)Ehhez, semmi ihletem nem volt...Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo

~huszonhat évesen~

*Hanna szemszöge* 

Egy két óra alatt olvastam el több év történéseit.Újra átéltem az eseményeket, milyen jó is volt akkor vele, mennyire fájt a csalódás, a szakítás.Könnyeim csak úgy záporoztak , már annyiszor belegondoltam abba, hogy mi lett volna..ha nem ment volna el.Talán akkor még együtt lennék és az ő jegyese lennék?Azt se tudom mi van vele, van e családja, felesége, barátnője.Nem akarok tőle már semmit, csak azt szeretném tudni, hogy ő is egy jó emlékként gondol vissza rám, mint én rá.Lehet, hogy ezt a naplót nem is kellett volna megtalálnom, talán hiba volt felbolygatni a rég elfeledett dolgokat.
Beszélni akarok vele!Képes lennék mindent felborítani és kockáztatni, csak azért hogy még egyszer találkozzak Louval.Ültem a régi szobám ágyán, és csak erre tudtam gondolni, újra szerelmes tininek éreztem magam, aki a kiszemeltje képe láttán olvadozik.Csak mosolyogni tudtam magamon.
-Drágám gyere,Kristina már bepakolt!-szólt Ty.
-Egy pillanat!-válaszoltam, majd a táskám mélyére süllyesztettem a vastag 'füzetet'.
Visszatettem a párnákat a helyükre, majd a fürdőszobába mentem megigazítani a sminkemet, hisz le rí az arcomról, hogy sírtam.Lemostam az elkenődött festéket, majd elővettem a szemceruzámat és újból kihúztam vele a szememet.Tettem egy kis alapozót az arcomra, mert észrevehetően piros árnyalatba öltözött az elmúlt percekben,végül az epres szájfényemből tettem az ajkamra.Vettem egy mély levegőt majd lementem, már csak rám vártak, magamra varázsoltam a már jól ismert ál mosolyomat, és így tipegtem végig a házon.
-Akkor nem megyünk?-'vigyorogtam'.
-De persze, induljunk!
Bepakoltuk a cuccokat a hatalmas autóba, majd elindultunk a reptérre.Hát igen van ami nem változik, anya új házat vett Miamiba és most oda költözik, nem tudom ennek mi értelme, de inkább nem állok le vele vitatkozni.Az út csendben telt, teljesen kívülállónak éreztem magam,ők jól elbeszélgettek az új lakásról és már azt is eltervezték, hogy kimegyünk meglátogatni.Bírom az ilyen előre eltervezett kötelező programokat.
Megvártuk anyával a repülőt, azaz egy óra maga volt a pokol, nem bírtam egy helyben ülni, ők pedig csak beszéltek.Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy rohadtul nem érdekel milyen tengerpartok vannak Miamiba, de nem tettem.
Arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok és hátra ültem, csak néztem ki az ablakon.Elég messze lakunk a reptértől és a közlekedés is szar volt, így mikor már fél órája utaztunk, a telefonomat is elkezdtem böngészni.Írtam egy pár SMS-t Emilynek hogy valamikor összefuthatnánk és csinálhatnánk egy csajos napot, mivel már ő is Londonban lakik négy éve.Feltűnt, hogy vagy tíz perce egy helyben állunk, ezért előre hajoltam a barátomhoz.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Valami baleset történt, így itt fogunk dekkolni egy ideig.-válaszolt egy féloldalas mosollyal.
Lebénultam.Jó pár emlék kép rohamozta meg az elmémet, alig bírtam őket kitörölni, -vagyis inkább jó mélyre elsüllyeszteni-most pedig egy szempillantás alatt az összes előjött.
Úgy éreztem magam mint egy elmebajos.Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rá gondoljak, de nem igazán  jött össze, végül inkább az alvás mellett döntöttem.Alig húsz perc szunyókálás után kiabálásra ébredtem, még mindig ugyanott álltunk ahol eddig.Remek.Feltápászkodtam magam ülő helyzetbe, majd körbe néztem, nem viselték valami jól az autósok ezt a nagy dugót.Nem tudtam magammal mit kezdeni, és ezt Ty is észre vette, mert bekapcsolta a rádiót.Elkezdtünk 'táncolni' a jó számokra, közben nevettünk,a sok mocorgás után eléggé elfáradtam, így becsuktam a szemem és megint eldőltem a hátsó ülésen, és így beszélgettünk.Minden békés és nyugodt volt csak én nem miután meghallottam a rádióba a Little Things-t.