~4/2~

Hello, sziasztok:)Mi lesz így ezzel a bloggal?!Nem sok visszajelzést kapok, a tetszikek száma pedig egyre csak csökken,ez így elég szar..néhányan írtak, hogy jó meg minden, de a nyomokat nem igazán látom..11 feliratkozó..hát ez talán vigasztal. Jó olvasást!
Puszii,Wiwi.xoxo

 Nem igazán akartam kommunikálni velük, mert még mindig a sokk hatása alatt voltam, hogy itt vannak.Pont ők, pont most.

~ ~ ~ ~ ~

Csak álltam, ott és nem tudtam mit csinálni, szó szerint egy hang nem jött ki a torkomon, a lábaim mintha földbe gyökereztek volna.Szívesen megöleltem volna Louis-t, mert tudom hogy nehéz neki egy szakítás után, de pár nappal ezelőtt, telefonba olyan könnyű volt mondani, most pedig megtehetném de..Mikor már legalább három perce álltunk egymással szembe, már kezdett kínossá válni a szitu, így odamentem köszöntem és megöleltem őket, Lou-nak elmondtam személyesen is, hogy mennyire sajnálom.Miután végeztem a monológommal Niall szólalt meg 'Mondtam hogy még találkozunk!' mondata végén mosolygott majd rám kacsintott.Erre én csak visszavigyorogtam rá, amiből majdhogynem vicsorgás lett,csak néztem őket és meg kel mondjam iszonyat helyesek lettek.Én nem hinném hogy változtam, max annyiban hogy picit sötétebb a hajam és hosszabb, ja meg hát a stílusom.Rövid beszélgetés után, ismertettem velük a felállást, miszerint én vagyok a fotós, és ideköltöztem tegnap.Valamiért örültek neki, hogy itt vagyok, úristen mit mondhatott nekik Loui?
Nagyjából fél óra múlva, már bőszen kattintattam a fényképezőgépet, és mondogattam nekik, hogy pózoljanak.Valaki tekintetét folyamatosan magamon éreztem amitől kirázott a hideg, amikor felnéztem Lou csodálatos szemét véltem felfedezni, egy pillanatra mintha megszédültem volna, de gyorsan korrigáltam a 'balesetet'.Óvatosan megráztam a fejem és eldöntöttem hogy koncentrálni fogok, nem hagyom  hogy kizökkentsen a munkából, még akkor se, ha olyan gyönyörű kék szeme van, szívdöglesztő a mosolya.Na jó Hanna, stop!Elég volt már az őrületbe kergetem magam!Szerencsémre, már pont elkészültünk a fotókkal, nagyon jól fognak mutatni a BRAVO címlapján, gondoltam.Az összes fotót meg akarták nézni, én pedig készségesen megmutattam nekik, örömmel hallottam hogy az ő tetszésüket is elnyerték a képek.Beszélgettünk egy ideig, majd Liam és Zayn bejelentette hogy ők mennek a barátnőjükhöz, Hazza bulizni akart menni mindenáron, és végül Niall is vele ment.Ott maradtunk ketten mert már mindenki elment, beinvitáltam az irodámba vagy minek is nevezzem azt pár négyzetméteres helységet.Beszélgettünk, nem volt téma csak úgy egyszerűen elhagyták a szavak a számat, rengeteget nevettem, annyira aranyos.Szóba került például az is hogy van e barátom.Csalódottan bólogattam, mire ő egy elég érdekes fejet vágott.Csalódottan?Hanna téged látnia kel egy orvosnak, jegyeztem meg magamnak miután 'válaszoltam'.Érdekes lett volna ha ilyet mondok neki 'Hé Lou, vigyél már el egy orvoshoz, mert nem vagyok tisztába az érzéseimmel.', még egy falnak is neki mentem volna, ha ennek a mondatnak hangot adtam volna.Szerencsére ilyen nem történt, így inkább villámsebességgel témát váltottam és az időjárásról kezdtem vele beszélni.Hálát adtam hogy ilyen kótyagos és nem vett észre semmit.Végül már ott tartottunk hogy kinek mi a második neve, ennél a kérdésnél feltűnően lefagytam, egy rögtön egy emlék kép ugrott be..

-Hé édesem, gyere ajándék bontás.-szólt anya kedvesen mire én gyorsabban kapkodtam a lábaimat és lesiettem a nappaliba.
Imádtam a karácsonyt, ez volt a kedvenc közös ünnepünk, mindenki felhőtlenül boldog, mindenkit átjár a szeretetteljes hangulat.Apa ölébe ültem és onnan kémleltem az eseményeket, mosollyal az arcukon bontották ki az ajándékaikat, alig vártam azt a pillanatot mikor az általam adott meglepetéshez érjenek.Mikor mindenkinek a kezébe volt a rózsaszín kis tasak, mivel én abba rejtettem az ajándékot, összeszorított fogakkal néztem körül, hogy tetszik e cssaládtagjaimnak.
-Jess, ez meseszép!Mikor csináltál te ilyeneket?-kérdezte apa, és tovább fixírozta az agyagból készült szobrot.
-Tetszik?-érdeklődtem félénken, majd anyára pillantottam.
-Még hogy tetszik?Egyszerűen imádom!-mondta anya, a könnyeivel küszködve, letette a mécsestartót, és odajött hozzám.Megölelt.

Csak meredtem magam elé, majd éreztem hogy egy könnycsepp halad végig az arcomon, majd az állam mentén lehull a földre.Mély levegőt vettem és oldalra sandítottam, mikor megpillantottam az aggódó tekintetű Lou-t.'Valami baj van?' kérdezte, majd felém haladt és megölelt.Visszaöleltem arcomat a vállába temettem és megráztam a fejem, gondoltam hogy nem hiszi el, ezért megmagyaráztam neki a dolgokat.Tudta, hogy az apám elhagyott minket, és az anyámmal sem ápolok túl jó viszonyt.Meséltem még neki egy keveset, majd a végén válaszoltam a kérdésére, hogy mi a második nevem...'Szóval, a teljes nevem..Johanna Jessica Tokin.'Ezt akkor mondtam neki, mikor már majdhogynem a taxiban ültem.