~4/1~

Sziasztok!Hát..először is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek, remélem sok-sok ajándékot kaptatok és Louisnak is nagyon nagyon boldog szülinapot.:$ Ezt a rész Cintinek és Diának  köszönhetitek mert ŐK nyúztak, hogy tegyem fel.. Próbálkozni próbálkozom, néha sikeresen, néha sikertelenül.. Egyre rosszabb.. Jó olvasást!

Puszii,Wiwi.xoxo

~..két év múlva..~ 

Kedves Naplóm! 

Hihetetlen, hogy itt vagyok megint, itt ébredtem a saját házamban.Tizenhét évesen, az embernek nem igazán van saját háza, de ez se az én nevemen van, de ezt kaptam anyától születésnapomra, és most kijöttem ide.Annyira boldog vagyok, három nap múlva pedig ki utazik hozzám Daniel is, a barátom.Két éve vagyunk együtt, elég komoly kapcsolat, de ez mostanában kezd kihűlni, már nem érzem azt mint az elején.Soha nem mondtam neki hogy megváltoztak az érzéseim, hisz nem akartam megbántani, túlságosan szeretem.Csak szeretem, nem vagyok belé szerelmes már.

Anya asszisztense kísért el, segít berendezkedni meg néhány papírt elintézi, most ő visz be kilencre a stúdióba.Nem, már nem modellnek megyek hanem én leszek a fotós, eléggé izgultam ez volt az első napom, az új munkahelyemen.Nem igazán tudom, hogy jutottam arra hogy ezt akarom csinálni, mindig olyan unalmasnak tűnt, de majd meglátjuk milyen valójában.Kitett a nagy bejárat előtt, sok szerencsét kívánt majd elhajtott, néztem utána, nagy levegőt vettem és elindultam az ajtó irányába.Majdnem két éve nem találkoztam a One Directionnal,csak Louval beszélünk néha, ő igazán aranyos!Nagyjából hetente hívjuk egymást, de akkor is legalább egy órát beszélünk, azért 'csak' ennyit, mert mindig félbeszakítja valami vagy valaki a beszélgetést.Nagyon elfoglalt, azt se mondtam neki hogy idejövök, nem akartam vele találkozni, elég annyi hogy beszélünk.Amúgy is ahogy nézegettem az időbeosztásomat, alig lesz szabadidőm, és persze Niall-el se akartam összefutni, még mindig érdekesen érzésekkel gondoltam a múltra.Elhesegettem ezeket az emlékeket és beléptem, egy aranyos nőci rögtön letámadott, és közölte velem hogy majdnem elkéstem, és elkezdett tolni, egy iroda féleség felé.'Tessék, itt leteheted a cuccaidat, mindjárt meghozzák a gépedet, és kapsz egy Notebook-ot!'Ezzel kiviharzott, magamra hagyva a kis helységben, elővettem a laptopomat, mivel hoztam magammal.Letettem a kis asztalra, leültem a kanapéra és feltettem töltőre, mert már a haldoklás azaz a kikapcsolás határán állt.Kivettem a táskámból az Iphone-omat, zsebrevágtam és kimentem megnézni hogy mit kel csinálni, amint odaértem egy remek fényképezőgépet nyomtak a kezembe, nagyon bejött.Háttal álltam mindennek, a fal irányába, arról csináltam egy-két próba fotót és letettem a díszletre,  mert üzenetem jött.Előkaptam a mobilom, és megnyitottam az SMS-t mikor megszólalt egy érces hang mögülem 'Srácok, bemutatom Hanna Tokint, ő lesz a fotós!' Amint végigmondta a mondatot megfordultam és a telefon majdnem kiesett a kezemből, ott álltam szinte tátott szájjal és csak mereven bámultam rájuk.Legfőképpen rá.'Hello.' motyogtam majd villámsebességgel a képernyőre tapasztottam a szemem és pötyögni kezdtem, minnél többet.Éreztem magamon a tekintetemet mikor már észrevehetően nem tudtam mit írni rákattintottam az 'elküld' gombra és felnéztem rájuk.Nem igazán akartam kommunikálni velük, mert még mindig a sokk hatása alatt voltam, hogy itt vannak.Pont ők, pont most.