~3~

Sziasztok!Nem igazán látom azt a nagy érdeklődést, mint amivel elkezdtem a blogot...próbálkozom, megígérem, de szeretnék kérni egy megelőlegezett bizalmat!Ez után a fejezet után 3(!) éves ugrás következik.
Puszi,Wiwii.x

Kedves Naplóm!

El se hiszem... nem lehet igaz hogy csak rá tudok gondolni, alig beszéltem vele, sőt...azon kaptam magam hogy forgolódok és csak ő jár a fejemben.Már rég aludnom kellene nem irkálni, holnap úgy fogok kinézni mint egy holtkóros, a smink valamennyire rendbetesz legalább.Felültem az ágyba, nekidőltem a falnak és gondolkodni kezdtem hogy mit kéne tennem, ez így nem mehet.Mi lesz ha nem fogom tudni kiverni a fejemből, meg fogok bolondulni, az pedig nem egy fényes karrier kezdete lenne!Holnap egyszerűen ki fogom kerülni, nem fogok vele leállni cseverészni, majd talán a többiekkel, és amint lehet elhúzok onnan!

Erre mondják azt, hogy férre sikerült terv nemde?!Reggel már otthon helyrepofoztam magam, hogy annyira ne látszódjanak a karikák a szemem alatt, de nem sokat segített.Egy Starbuck-os kapucsínóval léptem be a stúdióba ahol a fiúkat már javában készítették elő a fotókhoz.Eldöntöttem hogy nem megyek oda, így az öltözőmbe mentem, úgy hogy még egy sziát se vetettem oda nekik, egyenesen és határozottan haladtam az ajtó irányába.Ez a része a tervemnek sikeresnek bizonyult, mivel bent voltam a fodrász és a sminkes is ide jött, a stylist már tegnap előre megmondta hogy mit kel felvennem.Nem volt előttem tükör még csinálták a fejem, így elég érzékenyen érintett mikor megnéztem magam és egy k*rva nézett vissza rám.Tátott szájjal bámultam rájuk.Vörös rúzs, agyon alapozták az arcom, szememet erősen húzták ki a tussal, és nem bántak csinnyán a szemhéjpúderrel sem.Hajam erősen göndör volt, még barnásabb póthajat is tettek fel.Így már összeállt a kép, mert az előkészített szettem egy vörös épphogy combközépig érő ruha volt, és egy magasított sarkú cipő.Legalább tizenhétnek néztem ki sőt...kicsit rosszul esik néha, mikor látom magam a címlapon hogy mennyien szeretnek és ők nem tudják milyen vagyok én valójában.
Kimentem az öltözőmből, a srácok már vártak rám, mikor odaértem minden szem rámszegeződött, Harry-nek nagyjából leesett az álla, de a többiek is hasonló szintem voltak.Nagyon jól esett, szerintem bele is pirultam, de a sok festék szerencsére eltakarta a vöröslő arcomat, egyedül Liam próbálta megemberelni magát, és erősen meglökte az előtte álló Hazzát.'Akkor kezdhetünk?' kérdeztem és igyekeztem eltakarni a zavartságom.Megkezdődött a munka, Niall-el elég érdekes helyzetekbe kellett álltunk, többször is hozzámért, amit nem bántam, csak így sokkal nehezebb volt magam tartani a tervemhez.Folyamatosan elvicceltük az egészet, mert kellett egy videót csinálnunk, hogy mik zajlanak a kulisszák mögött, és nem sikerült komolynak maradnunk.Fél nyolc fele lettünk kész, már elég fáradt voltam, hisz egytől itt vagyok, előtte pedig a stylisttal voltam vásárolni, zűrös napok.Át öltöztem egy kényelmesebb ruhába, a smink nagyobb részét levakartam magamról több-kevesebb sikerrel, és odamentem a fotóshoz megnézni a képeket.Iszonyatosan jók lettek, el akartam kérni egy párat, amin közelebb vagyok Nialler-hez, de inkább nem tettem, csak leültem a díszletre.Meg vártam őket, hisz ez az utolsó nap a fotózásból, és nem hiszem hogy lesz idejük/kedvük újra találkozni ezért el akartam búcsúzni.Az alatt a kis idő alatt, annyiszor annyiféle képpen képzeltem el hogy hogyan fogok elköszönni.Gondolatmenetemet az ajtó csapódása zavarta meg, leugrottam az addigi ülőhelyemről, és mindenkinek elmotyogtam egy 'Hello, vigyázz magadra!' kezdetű mondatot, és megöleltem őket.Louis-nak adtam két puszit, mivel úgy gondoltam hogy vele vagyok olyan jóba, de ezt szívesebben megtettem volna mással.Mikor Niall-hez értem kissé zavartam mondtam neki pár szót, megöleltem, ő pedig visszaölelt és azzal az aranyos mosolyával nézett rám.Gyorsan adtam magamnak egy pofont, persze ez az esemény csak a fejemben játszódott le, élőben hülyén nézett volna ki.Kikísértem őket a kocsijukhoz, integetni készültem mikor Niall megszólalt; 'Még találkozunk, Hanna!'.
Én csak álltam ott és néztem ahogy az autó köddé válik, én pedig szaporán gratuláltam magamnak, hogy ilyen remekül megoldottam a helyzetet.Lehajtott fejjel sóhajtottam egyet, és azt vettem észre hogy egy könnycsepp csordul végig az arcomon, nem voltam benne biztos hogy azért mert tetszik, hanem mert ő különleges.Tudom hogy nem fogok vele újra találkozni, mégis mennyi rá az esély hogy megint összefutunk?Hatalmas ez a világ, én pedig csak három hónapig leszek itt, nekik pedig muszály gyakorolniuk, ha meg lesz egy kis szabadideje, akkor sem az lesz az első dolga hogy engem felkeressen.De mostmár tudom, hogy miért nem ismertem fel őket, hisz Magyarországon nem adják a brit Xfaktort.