Prológus

Hello, sziasztok!Ez egy újabb saját blog lesz, remélem tetszeni fog és nem kellesz törölnöm!:)Itt a bevezető ez alapján eldöntitek hogy érdekel e titeket:)Ez csak egy ötlet volt, és csak úgy megvalósítottam, nem tudom mi lesz belőle...
Puszi, Wiwii.x

A nevem Johanna Tokin, mivel Angliában születtem angol a nevem is, de amúgy mindenki csak Hannának hív.Kiskoromban a szüleimnek volt egy jól menő ügynökségük, de miután a kapcsolatuk megromlott a cég is zátonyra futott.Öt éves voltam amikor elváltak, anyám csak úgy halmozta  a pasikat eleinte félévig volt együtt velük, utána két-három hónap, végül már hosszú időnek számított a két hét is.Ez idő alatt nem tudtam mi van apával, de aggasztó híreket sem hallottam róla.A problémáimat szinte senkinek nem mondtam, mivel nem látszódnak, egy kívülálló szemszögéből nézve az életem egy tündérmeséhez hasonlít.Szép nagy házban élek, mindenem megvan, nagy szekrények amik tele vannak ruhákkal, laptop, telefon, tablet, minden ami egy kamasznak kel.Tizenegy éves koromban apukám rájött hogy neki itt vagyok én, és el akarta venni a felügyeleti jogot anyukámtól, amiből egy újabb nagy hiszti következett.Miután apának lett egy szép, csinos barátnője, anya is összekapta magát, a sok pénzből alapított egy új modell ügynökséget amibe én is beszálltam.Sok ember szerint szép vagyok és ezt ki kell használnom, gyerek fejjel mit sem értettem ehhez, tettem amit mondtak, de mindig is úgy gondoltam, hogy csak egy átlagos lány vagyok, átlagon felüli lehetőségekkel.Tizenhárom éves koromig modelkedtem folyamatosan, utána már csak ritka alkalmakkor.Rossz volt látni hogy hogy átvernek mindenkit az alkalmazottak, a modelleket is, anyát is, és mikor valakiben volt annyi emberség hogy azt mondta 'Ne a gyerek előtt!' azt csak leintették mondván 'Úgyse érti.'.Pedig értettem, tudtam mit csinálnak de nem szóltam.Egyszer anya azt mondta karácsonykor hogy egy welness hétvégével lepi meg magát, plusz kitetováltatta a szemöldökét.Hát akkor az volt a karácsonyi ajándéka hogy a számlák jó pár millióval eltértek az eredetitől.
Most fogom betölteni a tizennegyedik élet évemet, és most jövök rá, hogy nem volt gyermekkorom.Én kimaradtam a családi nyaralásokból, az együtt töltött Karácsonyokból, és ez volt az, ami mindig is hiányzott.Amerre mentünk mindig mindenki irigy volt rám, vagy is nem rám hanem az életemre arra hogy mindent megkaphatok.Őszintén szólva bárkivel cserélnék csak egy napra, hogy megtudjam milyen egy normális családban élni, ahol nyugalom és béke van.Nyolcadikos vagyok, elit iskolába járok, mert apa ide íratott, csak hogy ne legyek olyan mint a többi fiatal, ne igyak, ne drogozzak és ne cigizzek.Van egy úgy mondd legjobb barátnőm Emily,sőt ha belegondolok nincs is több olyan személy akiben úgy megbízok mint benne.Szóval Em-nek is hasonló élete van mint nekem, csak neki az apukája meghalt egy autó balesetben és anyja új férje kényszeríti hogy minta tanuló legyen, legalább kevesebbet van otthon.Nem mondanám magam csendes személyiségnek csak egy kicsit meggyötörtnek az elmúlt évek miatt.Megbántam hogy annak idején modell voltam, hisz úgy kellett ugrálnom ahogy fütyültek, azt kellett tennem amit mondtak.Egy tizenéves gyereknek nem kell dolgoznia, ezt nagymamán hajtogatta mindig anyáéknak de ők nem hallgatták rá soha.Nem lakik tőlünk messze így gyakran átmegyek hozzá, vele jobban szeretek lenni mint a saját anyámmal, ez egy kicsit gáz nemde?Egy ideig úgy gondoltam, hogy majd ha tizenöt éves leszek elköltözök innen és el leszek nélkülük.De ez megváltozott, jó itt nekem, már beletörődtem hogy ennek így kel lennie, valójában nem olyan rossz ez sőt kibírható.Mivel apa már egyre kevesebet szól bele a nevelésembe, már több mindent csinálhatok, amit ők nem tudnak.Most bepótolom azt amiből kimaradtam, sokszor járok el éjszaka bulizni még anya akárhol van, sosem buktam le, de ha meg is tudná nem hiszem hogy érdekelné.Ha beszélgetünk is csak azért hogy megmondja mikor megy el, és hogy mikorra kel megjelennem a stúdióba, nekem így jó, beletörődtem.Néha Emily is eljön velem, vagy kiszökik, vagy aztmondja hogy nálunk alszik, azt csak csak megengedik neki, és ketten vágunk neki az éjszakának.Em mindig azt kérdezi tőlem hogy miért mosolygot folyton?Ezt én sem tudom, egyszerűen élvezem már a dolgokat, más szemszögből tekintek a tényekre.Ha fotóznak akkor mindenki rámfigyel és elismer nem?Ez kevés embernek adatik meg.Nincs otthon anyukám esténként?Azt csinálok amit akarok.